KSZJ Erasmus programok

Erasmus+ KSZJ

Diákmobilitások

Erasmus+ KSZJ

Tanári kurzusok

Erasmus+ KSZJ

Szakmai látogatások


Rovinj, 2023. 07.15. – 23.

Erasmus+ pályázaton nyert iskolánk, ennek keretében utazhattam én is a horvátországi Rovinjba, ahol az együttműködést, empátiát és a toleranciát fejlesztő technikákkal ismerkedhettem meg.
A kurzus elején a nagy meleg ellenére lelkesen vetettük bele magunkat az ismerkedős játékokba; találtunk magunknak keresztnevünkkel alliteráló vezetéknevet, és így hamar megtanultuk a csoport tagjainak nevét. Kis csoportokban együttműködést segítő játékokat játszottunk, ezzel is megismerve az éppen aktuális csapattársakat, illetve azok személyiségét.
Játszottunk a gombolyaggal, pókhálót készítettünk egymással, amelyben megosztottuk kedvenc, illetve kevésbé kedvenc élményeinket ez elmúlt időszakról. Kicsit furcsa volt szinte ismeretlen embereknek megnyílni, de utólag azt éreztem, hogy talán könnyebb is volt, mintha közvetlen ismerősnek mondanám. Ebben a játékban is közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. A szembecsukós játékkal tovább növeltük egymás felé a bizalmunkat.
A nap második felében izgalmas, „rémes” játékokat követően feszültséglevezető, agressziókezelő játékkal, a kínai harccal lett igazán teljes a keddi nap. 
A következő napon a papírlapé, illetve a rajzolásé volt a főszerep; együttműködés és társismeret, valamint persze csapatépítés volt szerdán is a középpontban. Minden játékot nagyon élveztünk, szívesen gondolok vissza arra, amikor hajtogattunk a papírból egy ránk jellemző dolgot, vagy a hógolyó-csatára éppúgy, mint a képregény rajzolóra.
Csütörtökön empátiafejlesztő feladatokkal indítottuk a napot és igazából egész hosszan játszottunk különböző szerepekben. Játszottunk csapatban, párban, illetve egyénileg is. A páros és csapatjátékoknál már annyira tudtunk egymással játszani, hogy nem számított, ki kivel kerül össze, mindenki nagyon jól tudott együtt dolgozni. A napot toronyépítéssel zártuk, ami jó kis kihívás volt a csapatok számára. Végül mindenkinek sikerült „nagyot” alkotni.
A kártyás játékokkal mély érzések, gondolatok láttak napvilágot, a papírtorony építésnél az egyéni ötletek és az együttműködés kettősségével találkozhattunk, míg a mozgásos feladatok a csapatépítésen túl a jókedvünket is növelték. Sok tapasztalattal gazdagodtunk.
Végül eljött az utolsó „tanítási nap”. A csapat, mint egy összeszokott osztály volt már jelen. Kedves üzeneteket írtunk egymásnak és telefonszámot, email címet cseréltünk. Azért természetesen még mindig jókat játszottunk. A kurzusvezető próbálta feldobni a hangulatot egy kis mozgós usi-busi játékkal.
Ezen a napon sokat improvizáltunk. Érdekes volt látni, hogy a véletlenszerűen összekerült párok mennyire egy hullámhosszon vannak már; szinte egymás gondolatait folytatták!.
Összességében egy nagyon jó képzésen vettem részt. A csapatépítő feladatok hozzájárulnak a közös problémamegoldáshoz, fejlesztik az empátiát és a csoportba és önmagunkba vetett bizalmat, fokozzák a kreativitást és növelik az önbecsülést.
Sok mindent tudok majd a tanítási mindennapokban használni, így igen hasznosnak bizonyult ezen a téren a képzés, de szemléletformáló játékai, helyzetei révén a hozzáállásom, gondolataim is átalakultak, aminek szintén nagy hasznát veszem majd a jövőben. Jó volt a csapattagokkal a sok beszélgetés, tapasztalatcsere, jó baráti viszonyok is kialakultak. Jó volt megismerni a nemzetközi viszonyokat is, és megosztani egymással a tudásunkat.
A képzés zárásaként egy közös hajókirándulással búcsúztunk a csapattól, az oktatónktól, illetve a szervezőktől. Vrsarba látogattunk el, megnézhettük a csodás kis városkát, aztán a közeli fjordba hajóztunk, ahol a tengerben fürödtünk, és még delfint is láthattunk. Végül még a vihar előtt visszaértünk Rovinjba, ahol a búcsúé volt a főszerep.

Vizeli Judit


’Spice Up Your Teaching’: módszertani továbbképzés Máltán

Simon Kinga

 

Nagy örömömre 2023 tavaszán bekerülhettem az iskola Erasmus+ programjába. A célkitűzéseink közül a motiváció témája érdekel a leginkább. Véleményem szerint csak az a tanár képes igazán motiválni tanítványait, aki maga is motivált a tantárgyában. Ezért olyan képzést kerestem, amelynek a motiváció került a fókuszába. Máltán találtam rá a címben is olvasható ’Spice Up Your Teaching’ öt napos kurzusra.

A kurzus helyszíne a fővároshoz közeli St Julian’s nevű városban található, emiatt a szállásomat is oda foglaltam, s így mindennap a tengerparton gyalog közlekedtem oda s vissza, gyönyörködve a tengerben és a város napfényes lüktetésében.

Már az első reggel lenyűgözött. Rengeteg tanár és diák is összegyűlt a képzés helyszínén, de ügyesen és gyorsan mindenki megtalálta helyét, ugyanis példaértékű volt a szervezettség. A csoportom nyolc tagból állt, a kurzusvezetőnk egy jól felszerelt kis terembe vezetett minket. A bemutatkozás során kiderült, hogy a V4-ek országából jöttünk: két cseh, két szlovák, három lengyel és jómagam magyarként. A kurzusvezető, aki francia származású egyébként, igen gyorsan oldott légkört teremtett. Hamar kiderült az is, hogy többen katolikus iskolából jöttünk, hasonló értékrendet képviselünk pedagógusként és magánéletünkben egyaránt.

A képzések reggel 9.00-től délután 14.30-ig tartottak mindennap kisebb nagyobb szünetekkel. Végig az volt a metodika, hogy először átéltük diákként a feladattípusokat, majd megbeszéltük, hogy mik a tapasztalataink, hogyan lehetne esetleg tanárként még színesebbé tenni vagy egyáltalán milyen változatok lehetnek még az adott tevékenységet illetően. Többek között beszéltünk arról, hogyan bátorítsuk a tanulókat arra, hogy beszéljenek idegen nyelven. Szó volt a különböző tanulási technikákról is. Átélhettük a diktálás játékos változatait, az együttműködés nehézségeit és örömeit. Sok-sok a nyelvtanításban hasznos online lehetőséget is kipróbálhattunk. Bevallom korábban idegenkedtem a Cuisenaire rudak használatától, azonban Máltán megtapasztalhattam, hogy például egy történet elmesélésekor segíthet a tanulóknak az együttműködésben és a megszólalásban is. Egy vastag mappára való módszertani ötlettel térhettem haza, amit itthon igyekszem kipróbálni, továbbgondolni, megbeszélni a kollégáimmal.

Málta magával ragadott. A képzésen kívül, a fennmaradó időben megnéztük a főváros nevezetességeit. Idegenvezetőnk (egy lelkes nyugdíjas, még mindig motivált tanár) részletesen mesélt többek között a lovagokról, a máltai kereszt szimbolikájáról, Valletta híres Szent János katedrálisáról, s a benne található híres Caravaggio festményről, mely iskolánk névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak a lefejezését ábrázolja. Történelmi okok miatt szinte mindenki tud angol nyelven, ezért gyakorlásnak is kiváló helyszín Málta. St Julian’s városában megcsodáltam a jellegzetes épületeket s még inkább az apró szentcsalád díszeteket a régi házakon a házszámok közelében. Jó volt azt is megtapasztalni, hogy a kereszténység virágzik Máltán, az angol nyelvű misén és a máltai nyelven tartott szentmiséken is sokan vettek részt, öröm volt ott is a hívekkel együtt imádkozni.

A beszámolóm végén szeretnék köszönetet mondani az iskola vezetésének, hogy lehetővé tette a programban való részvételemet és Korponay-Szabó Péternek a sok segítséget, amit a koordinátorként biztosított számomra. Csak biztatni tudok mindenkit, tanárt és diákot egyaránt, hogy aki csak teheti, vegyen részt bátran az Erasmus-programon.


Játszunk szakmát!
Horvátország, Rovinj 
2023. július 30. – augusztus 5.

2023 augusztusában a Játsszunk szakmát! – játékos módszerek és digitális eszközök a pályaorientációs tevékenységekben című kurzuson vettem részt a horvát tengerpart csodálatos városában, Rovinjban. A képzést izgatottan vártam, hiszen ez volt az első Erasmus mobilitásom. Kíváncsi voltam, milyen tevékenységek várnak rám az ötnapos kurzus alatt, milyen lesz a tréner személyisége, milyen kollégákkal fogom eltölteni a hetet? Kétségeim rögtön az első napon eloszlottak, éreztem, hogy sokat fogok tanulni és nagyon jól fogom érezni magam a következő pár napban.

Mivel a kurzus magyar nyelvű volt, csoporttársaim is magyar iskolákból jöttek. Különféle iskolatípusokból érkeztünk - általános iskola, gimnázium, szakképző iskola, technikum – illetve voltak köztünk kollégiumi nevelőtanárok is. Nagyon érdekes volt, ahogy a közoktatás különböző területéről kapcsolódtunk rá a tanfolyam témájára és különösen üdítő volt, hogy gyönyörű környezetben, pozitív légkörben, kipihenten, motiváltan, vidáman tanultunk együtt a hét folyamán. A tanfolyam során az iskolai pályaorientációs tevékenységet jártuk körül, megismertük annak online és hagyományos környezetben megvalósítható módszereit, eszközeit. Úgy gondolom, hogy pedagógusként kiemelt szerepünk van a pályaorientációs folyamatban, a diákok továbbtanulásban való hatékony támogatásában, a lehetőségek megismertetésében, iránymutatásban. Szorosan kapcsolódik ehhez a tevékenységhez az önismeret, a tanulási motiváció fejlesztése is.

Különösen tetszett az online kitölthető POM - Pályaorientációs Mérő- és Támogatóeszköz, mely önértékelésen alapuló kérdéssorokból (érdeklődés, kompetencia, személyes tulajdonságok) és egy gyakorlati tudást mérő MTMI-feladatsorból áll. Alkalmazását a 7., de leginkább a 10-11. évfolyamon nagyon hasznosnak tartanám. Véleményem szerint, nagymértékben segítené a pályaválasztás előtt álló diákokat döntésük meghozatalában.

A mérőeszköz fejlesztésében trénerünk, Szabadiné Viszmeg Erzsébet is részt vett. Benne egy igazi, elhivatott pedagógust ismerhettem meg, aki a hét folyamán igyekezett minden gyakorlati és elméleti tudását átadni nekünk, még a tanfolyam témáján túl is.

Aminek különösen örülök, hogy a kurzus során olyan alkalmazásokkal, módszerekkel ismerkedtem meg, melyeket osztályfőnöki és szaktanári munkámban egyaránt tudok hasznosítani. 
 

Schwarczné Kemény Borbála


Egy csodás hét Rovinjban (2023. július 30. – augusztus 5.)

Idén is megadatott, a tavalyi nagyszerű kurzus után, hogy idén is jelentkezhettem egy újabb kurzusra, amely szintén ebben a fantasztikus városban került megrendezésre. Mivel tavaly teljes mértékben elégedett voltam a Jutaki Bt. által szervezett kurzusommal, idén is tőlük választottam ki egy kurzust, bízva abban, hogy ugyanolyan színvonalas lesz, mint a tavalyi és ugyanúgy hasznosítani fogom tudni a tanítási munkám során.

A pályázati finanszírozás a kurzus előtt kb. 1 hónappal derült ki, így csak későn tudtam szervezni a szállást és az egyéb dolgokat. Idén szintén a családommal együtt terveztük az utat és olyan nagy szerencsénk volt, hogy – valószínűleg egy visszamondás miatt – nagyon jó helyen, az iskolától 2 percre, a többihez képest jó áron kaptunk egy nagyon színvonalas szállást, egy Monarchia korabeli házban. A parkolás volt egy kicsit macerás, de azt is meg tudtuk oldani zökkenőmentesen.

A kurzusom címe: Kalandra fel! – IKT 2. A kurzust egy nagy tudású kollégánk, Krizsán Pál tartotta, aki aktívan tanít Pilisvörösváron, mellette pedig több éve oktatási informatikai szakértő is. A kurzus témája mindenféle olyan informatikai alkalmazás megismerése, amely a mindennapokban nagymértékben segíti az oktató munkánkat.

Esős időben indultunk el a kurzus előtti szombaton, ami ki is tartott majdnem Rovinjig. A vasárnapi ismerkedéskor kiderült, hogy egytől-egyig nagyon szimpatikus kollégákkal és trénerrel leszek 1 hétig ezen a kurzuson. A Jutaki Bt. mindenben precízen segítette a tanfolyam zavartalan működését, amely szintén a patinás gimnázium épületében zajlott.

A tanfolyamon megismerkedtünk trénerünk segítségével több, mint 20 alkalmazással illetve sok olyan oktatást segítő ötlettel, tippel, trükkel, amelyek nagy része, nekem, mint informatika tanárnak is ismeretlen volt eddig. Felsorolni is sok lenne, de nekem leginkább a Clipchamp egyszerű videószerkesztő, a Blooket, Educaplay és a Genially oktatást segítő játékos programok tetszettek. Inspirációt, kedvet adott ahhoz, hogy új dolgokat próbáljunk ki munkánk során, illetve megismertessük majd otthon kollégáinkkal ezeket az alkalmazásokat.

A hétköznapokban délutánonként a tengerparton, esténként a csodás belvárosban töltöttük az időnket, illetve 2 kirándulást tettünk a szomszédos városokba, Porečbe és Pulába, ahol szintén strand és városnézés volt a program. Sajnos pénteken és szombaton volt nagyon rossz idő, ami miatt a hajókirándulás elmaradt, de a tanfolyam szervezői tanulási és konzultációs lehetőséget biztosítottak számunkra ekkor is az iskolában.

Összességében nagyon tartalmas héten vagyok túl, ahol nagyon jól éreztem magam és mindennel meg voltam elégedve. Köszönet érte a Jutaki Bt.-nek a lebonyolításért, Korponay-Szabó Péternek a rengeteg szervezői munkáért és az iskolavezetésnek a lehetőségért.

Schwarcz Gyula


Globális felelősségvállalásra nevelés a fenntarthatóság tükrében - kurzus Valenciában, Spanyolország rejtett ékkövében

Iskolám sikeres Erasmus+ pályázatának köszönhetően 2023. július 17- 22. között vettem részt az Europass Teacher Academy Climate Change and Global Citizenship szakmai továbbképzésén, Valenciában.

A kurzus címe azonnal felkeltette érdeklődésemet. Hiszem, hogy pedagógusként fontos feladatunk, hogy a ránk bízott tanulóknak a szaktárgyak tanításán túl olyan ismereteket, készségeket, értékeket is át kell adnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy felnőtté válva hozzájárulhassanak egy befogadóbb, igazságosabb és békésebb világ megteremtéséhez.

Spanyol trénerünk, Maria Honrubia több, mint 10 kulturális fesztiválon dolgozott Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, az EEUU-ban, Mexikóban, Kolumbiában és Peruban, és részt vett az Európai Unió által finanszírozott különböző kulturális projektekben az innovációról, a digitalizációról és a fenntarthatóságról. Maria a kurzus témája iránti elkötelezettségének köszönhetően értékes szakmai tapasztalatokra tehettünk szert olasz és szlovák kollégáimmal.

Közösen gondolkodtunk egy olyan oktatási szemléletmódról, amely abból indul ki, hogy korunk embere már egy globalizált világban él, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a globális perspektívát, az összefüggések megértését, kritikus gondolkodást, az aktív részvételt.

Szerencsére mindannyian felkészült angolnyelvtudással érkeztünk, így nyelvi nehézségek nem akadályozták a kapcsolatépítést és a közös munkát. A csapat valamennyi tagja rendkívül aktív, nyitott volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A foglalkozások jó hangulatúak, változatosak voltak, a csoportban végzett munkáink során megvitattuk az adott állam törvénykezési hozzáállását a globális felelősségvállalás terén, beszélgettünk arról, hogy ez miként működik a gyakorlatban, mik a személyes tapasztalataink és milyen jó gyakorlatokat alkalmazunk saját iskolarendszerünkben. A gyakorlati tevékenységek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne csupán tanárként, de az adott szituációban, a feladatok elvégzése közben tanulóként viselkedve, a tanulók szemszögéből is értékeljük tevékenységünket, illetve azok várható hatásait.

A kurzuson megismerkedtünk a téma alaptéziseivel, elméleti hátterével: a globális felelősségvállalásra nevelés alapelvei szerint a szociális és politikai összefüggések megértetése, az aktív állampolgárok nevelése a legfontosabb cél, akik tudatában vannak társadalmi egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal, és képesek saját lehetőségeiket kihasználni ezek csökkentésére.

A „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” nevelési módszer lehetővé teszi, hogy az egyén a globális társadalom tagjaként cselekedjen es foglalkozzon globális kihívásokkal.

Bár már jártam korábban Spanyolországban, újra és újra lenyűgözött a spanyolok pozitív életszemlélete, kedvessége és segítőkészsége. Nem véletlen, hogy Valencia Spanyolország egyik leglátogatottabb városa, itt ugyanis együtt létezik a régi, az új, sőt a futurisztikus és ez egy olyan egyveleget alkot, ami teljesen egyedülállóvá teszi ezt a várost, ezért bármikor szívesen visszatérnék, hogy további élményeket gyűjthessek.

Köszönöm a lehetőséget az iskolám vezetőségének és a koordinátoromnak, Korponay-Szabó Péternek, hogy ismét hasznos dolgokat tanulhattam egy lehengerlően gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező városban, és hogy ezt a tudást diákjaim és kollégáim javára használhatom fel.

Megyesi Éva


Környezetbarát iskolák a fenntartható jövőért – Egy hét Izland szigetén

Az izlandi repülőtérről kilépve megcsapott a friss, hűvös levegő. Akkoriban kezdődött hazánkban a kánikula (újabb hulláma), így megkönnyebbülés volt az Atlanti-óceán hűsítő szele és a sziget kellemes, 15°C-os nyári hőmérséklete.

Második alkalommal vettem részt Erasmus+ mobilitáson, a kurzus témája ezúttal is a fenntartható fejlődés volt. Tökéletes helyszín a környezettudatos gondolkodáshoz egy olyan ország, amely ebben élen jár. Különleges természeti értékeikre nagyon vigyáznak Izland szülöttei, ez a magatartás apáról fiúra száll.

A szigetet a vulkáni működés hozta létre, s ennek nyomai mindenhol jelen vannak. Lávamezők, helyenként mohával fedve, vulkáni kúpok, forró vizek feltörései. A geotermikus energiát a gazdaság számos területén hasznosítják.

Kurzusom neve: környezetbarát iskolák a fenntartható jövőért, helyszíne pedig Földünk legészakibb fővárosa, Reykjavík volt.

Húsz fős csoportunkba Európa számos országából érkeztek résztvevők: Lengyelországból, Csehországból, Finnországból, Németországból, Görögországból és Ausztriából. Magyarországot négyen képviseltük. Tanárunk, Santi, Spanyolországból származott, jól felkészült, lelkes, hiteles pedagógusnak ismertük meg.

A tanfolyam az iskola bemutatásokkal kezdődött, amit kiegészítettek az adott országgal kapcsolatos érdekességek is. Már ekkor igen barátságos és vidám volt a hangulat.
A képzés központi témája a klímaváltozás volt, illetve az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak elemzése. Napról-napra egyre több összefüggés tárult fel.
Főbb témakörök a légkör, vízburok, energiahordozók, élelmiszerpazarlás és a fenntartható városok voltak.

Az egyes témakörök bevezetése az alapvető földrajzi ismeretek elsajátításával indult, ezután Santi gondolatébresztő kérdéseket, problémákat vetett fel. A tanultak elmélyítésére, az összefüggések feltárására elsősorban páros munkában, vagy csoportmunkában elvégzendő feladatokat kaptunk. Rendeztünk ötletbörzét, sőt szabadtéri szerepjátékok, játékos feladatok is színesítették programunkat.

Kalkulátorok segítségével felmértük, hogy mennyire környezetbarát életmódot folytatunk, mekkora az ökológiai és a vízlábnyomunk.

Számomra talán a legérdekesebb az élelmezés és a klímaváltozás összefüggése volt. Hihetetlen mértékű (1,3 billió tonna) élelmiszer megy veszendőbe minden évben, miközben több mint 800 millió ember éhezik. Az élelmiszeripar használja fel az édesvíz készletünk 70%-át. Egy bögre kávé előállításához 800 liter víz szükséges, egy tojás is 185 liter víz felhasználását igényli, ami kb. három zuhanyzásnyi vízzel egyenértékű. Ha csak egyharmadát megspóroljuk a kidobásra kerülő élelmiszernek, az 30 évnyi ivóvízellátást jelent a Föld minden lakójának.

Sok hasznos gyakorlati ötletet, segítséget is kaptunk, pl. megtanultuk hogyan készíthetünk  üvegházat, víztisztítót házilag, egyszerű anyagokból, vagy hogyan komposztáljunk.

A tantermi oktatás mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettünk. Ellátogattunk egy geotermális területre, ahol iszapfortyogók, forró víz feltörések jelezték a vulkáni aktivitást, majd Izland legnagyobb geotermális erőművében megfigyelhettük, megérthettük hogyan hasznosítják a geotermális energiát. Izland energiafelhasználásnak 99%-a megújuló energiából származik. Meleg vízzel fűtik a lakásokat és az üvegházakat is. Utóbbinak köszönhetően olyan növényeket is termesztenek az országban, mely a sarkkör közeli hűvösebb éghajlat miatt nem terem meg szabadföldön. Egyik kirándulás alkalmával eljutottunk Friðheimar paradicsom gazdaságába, ahol több mint 4000 négyzetméteren, termálvízzel fűtött hatalmas üvegházakban termesztik a paradicsomot. Az egyik üvegházban működik egy étterem is, ahol természetesen paradicsomlevest szolgálnak fel. Csoportunkat is vendégül látták egy tál friss, finom levesre. 

Egyik nap örömteli feladatot kaptunk. Elvittek a Reykjanes-félsziget egy süppedős talajú, mohás területére, ahol 400 darab molyhos nyír facsemetét kellett elültetnünk. Ezek a facsemeték méretükben igen elmaradnak a hazánkban megszokottaktól, kb. tulipán méretűek voltak. Többször eszembe jutott, hogy jó lenne 10-20 év múlva megnézni a már 1-2 méterre felnövő nyírfaerdőt. A sarkkör közelében, a tundrán már nem nőnek magasra a fák, a hideg, a szél, a hó ezt megakadályozza.

Délutánonként csoporttársaimmal, vagy magam jártam Izland meseszép tájait.
Földrajz tanárként különös élmény volt, ahogy életre keltek a tanóráimon vetített képek. Az Eurázsiai és Észak-amerikai kőzetlemez felszínre bukkanó határa, a Blue Lagoon, a Vatnajökull Nemzeti Park a gleccserlagúnákkal, a megszilárdult lávafolyamok, a tundra csodálatos, fenséges tája. Egy teljesen új világba csöppentem, amelynek minden perce új és új felfedezést hozott.

Mindeközben csoportunk igazi közösséggé formálódott a közös élmények, beszélgetések, az együtt gondolkodás hatására. Sok érdekességet megtudtunk egymás országáról, szokásairól, iskolájáról. Bízom abban, hogy egyik fő célom, egy partneriskolai kapcsolat kiépítése is sikerrel járhat.

Tartalmas, hasznos, vidám hetet töltöttem az Atlanti-óceán ölelésében fekvő szigeten, melyért nagyon hálás vagyok. Köszönöm elsősorban Erasmus koordinátorunknak, Korponay-Szabó Péternek, akire ezúttal is mindenben számíthattam.

Brücknerné Bánhidi Csilla


Egy hét Firenzében - a fenntarthatóság jegyében    

Egy forró augusztusi napon érkeztem az olaszországi Firenzébe azzal a céllal, hogy részt vegyek a Europass Teacher Academy hatnapos kurzusán. Ennek címe a következő volt: „Környezetvédelmi ajánlások a fenntartható iskolák számára”. A sustainable school (fenntartható iskola) kifejezés a magyarországi öko-iskola megfelelője. Ezt a címet a Keresztelő Szent János Iskolaközpont is elnyerte, a kurzus ezért különösen hasznosnak ígérkezett számomra.

Az oktatás helyszíne Firenze belvárosában volt, a Santa Croce templom közelében. A girbegurba utcácskák valamelyest megnehezítették a tájékozódást, főleg úgy, hogy minden reggel más irányból közelítettem meg az iskola épületét. Különleges élmény volt, amikor egy ilyen reggelen a város egyik főterén megpillantottam Michelangelo Dávid-szobrát – azaz annak másolatát, mert az eredetit a Galleria dell’ Accademia múzeumban őrzik. Sétáim során jó tájékozódási pontnak bizonyult a várost kettészelő Arno folyó, amely számomra egy kicsit a Duna két partján álló Budapesthez tette hasonlóvá Firenzét.

A kurzust Tamara Slovinská tartotta, aki Csehországból származik, de már hosszabb ideje Firenzében él. Tamara nemzetközi kapcsolatok szakon végzett a firenzei egyetemen, tanulmányai alatt főleg környezetvédelemmel foglalkozott. A tanfolyam résztvevői között volt rajtam kívül egy magyar, a többiek Görögországból, Bulgáriából és Spanyolországból érkeztek. Meglepődve vettem tudomásul, hogy egy ember kivételével senki nem volt biológia vagy földrajz szakos tanár – azt gondoltam, ezzel egyedül leszek. Viszont szinte valamennyien „fenntartható” iskolából érkeztek, s a környezetvédelem ügye mindannyiunk számára fontos volt.

A tanfolyam fő célja az volt, hogy gyakorlati ismereteket nyújtson a pedagógusoknak ahhoz, diákjaikat környezettudatos gondolkodásra neveljék. Feladattípusokkal ismerkedtünk, a módszerekről kis csoportokban gondolkodtunk. Megvitattuk az ENSZ fenntarthatósági célkitűzéseit, megismerkedtünk a permakultúra fogalmával és a hozzá kapcsolódó elméleti háttérrel. Ellátogattunk az Orti Dipinti közösségi kertbe, amely Firenze belvárosában egy kis üdítő oázis: önkéntesek munkájából fenntartott, zöldségeket, cserjéket, fűszernövényeket növelő mintakert. A kertben további praktikákat sajátíthattunk el: megtudhattuk, hogyan lehet tengeri sópárlatot vagy fűszerolajat készíteni, valamint megismerhettünk egy ősi öntözési eszközt, az ollának nevezett agyagedényt. Ez egy vízzel megtöltött kis korsó, mely a földbe beásva szép lassan ereszti ki pórusain át a nedvességet, épp annyit, amennyit a talaj megkíván.

A kurzus utolsó napján kulturális programként egy bortúrán vehettünk részt a toszkán borvidéken, ahol többféle vörös- és fehérbort, valamint olívaolajat kóstolhattunk két borászatban.

Firenze rendkívül gazdag műalkotásokban. Nagy örömöt jelentett számomra, hogy az Uffizi galériában olyan alkotók képeit láthattam, mint Botticelli, Leonardo da Vinci és Mantegna. Sajnáltam, hogy a templomok műkincseinek megtekintésére nem maradt időm, azon kívül, hogy szentmisén kétszer is részt vettem: Nagyboldogasszony napján a Dómban, vasárnap pedig a Santa Crocéban. Szállásom a Firenze fölötti hegyre épült Fiesoléban volt. A városka külön élményt jelentett szűk utcácskáival, ciprus- és olajfáival, és a Firenzére nyíló csodás panorámával. A kabócák zsongását mintha még most is hallanám.

Köszönöm az Erasmus programnak, a Keresztelő Szent János Iskolaközpontnak és Korponay-Szabó Péter koordinátornak, hogy lehetőségem nyílt erre az élményekkel teli és szakmailag is gazdagító útra.

Lakatos Rita


Filmkészítési technikák kurzus Cannes-ban

 

Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.

Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?

A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.

Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.

Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.

A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.

Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.

Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.

Jagicza Tamás


Befejezetlen vagy egyedien is már kész? A sajátos nevelési igény és Michelangelo – tanármobilitással Firenzében

A sajátos nevelési igényű diákok tanításának sikeres stratégiái – bármely osztályban” – ezekkel a hívószavakkal vonzott be ismét az Erasmus+ program, és Firenze várt rám egy hétre: olasz trénerünk, Maddalena Bucciarelli szlovén és lengyel kollégáimmal együtt vezetett az elgondolkodásban. Maddalena mindig is a „határterületeken” dolgozott gyógypedagógusként és tanárként: fogyatékosokkal, külvárosi diákokkal, leszakadó rétegek butának bélyegzett gyermekeivel, az olasz szegény Dél elfelejtett falvainak kisiskolásaival és Afrikában is tanítva gyűjtötte össze tapasztalatát a „másként gondolkodó kis emberekről”, azaz a sajátos nevelésű igényűekről (SNI). Kiváló kollégákkal gondolkodhattam együtt: iskolapszichológusok és/vagy gyógypedagógusok, valamint óvodapedagógusok és gimnáziumi tanárok cseréltek eszmét saját iskolarendszerük példáiról, elveiről, illetve az adott állam törvénykezési hozzáállásáról. Jó volt együtt gondolkodni ezen az Erasmuson a kelet-európai kollégák között: a hasonló történelmi hagyaték közös alapot teremtett.

A kurzuson természetesen átvettük a tematika jól ismert alaptéziseit, de mindig a hétköznapok gyakorlata felől közelítve. Végigelemeztük a definíciók mögött megbújó régi és új neuropszichológiai elméleteket, érintve a magatartászavarok, az autizmus spektrumzavar, az ADHD, a diszlexia területeit, de bölcs trénerünknek és nagy tanítási tapasztalattal rendelkező kollégáimnak köszönhetően azonnal az egyes országok saját megoldási kísérleteit és útjait vizsgálhattuk. Semmilyen információ nem volt tehát felesleges vagy ismétlődő. A minden országra azonosan érvényes elméletek és a pályánkon tapasztalt országspecifikus valóságok közös halmazaiban keresgélve nagy beszélgetésekkel, hasznos gyakorlatmegosztásokkal töltöttük el az öt napot. A karanténoktatások által is leginkább sújtott Z- és Alfa-generáció olvasási és egyéb percepciós képességeinek romlása szintén visszatérő téma volt.

Hogy mire jutottunk? Arra, amire Michelangelo ötszáz évvel előttünk… Az úgynevezett fogolyszobrait (amelyeket a szemünk szinte befejezetlennek, félbehagyottnak, tökéletlennek, hibásnak, „másnak” láthat első látásra), ugyanúgy egyetlen márványtömbből faragta, mint a tökéletes Dávidot. Michelangelo minden alakja ugyanaz a teremtett Ember – csak éppen végtelen módozatban, kifejeződési formában… A diákot sem nekünk kell létrehozni, a maga egyedi létezésében már csodálatos, a pedagógus feladata hasonló ahhoz, mint ahogy a szobrász a kőtömbből kiszabadítja, kibontja a kőtömbben már előzőleg meglátott alakot, az Embert. Tanárként is az a feladatom, hogy kibontakoztassam az SNI-címke mögött az egyedire teremtett Embert.

Nem csak a betűszavakkal vagy a pszichológiai diagnózisokkal illetett diák a sajátos nevelési igényű, tulajdonképpen mi magunk is mind azok vagyunk… Kis csoportunkban egyetértés volt ebben az empatikus megközelítésben.

És persze ezer kulcsot kaptunk az egyéni tanulási helyzetek megoldására, számtalan jó gyakorlatot leshettünk el egymástól, megismerhettük egymás iskoláit, és persze jártuk és „végigettük” az örökkön csodálatos Firenzét, élveztük, hogy a Europass Teacher Academy iskolája a Dante-járta utcák közvetlen szomszédságában van, együtt cserkésztük be utolsó nap a soha nyitva nem lévő kis templomot, ahová Beatricéjét temették. Hallgattuk a város reneszánsz falaiból, alkotásaiból áradó hangokat, amelyek ugyanazt a szemléletet sugallták, amire mi jutunk minden nap a tanteremben: alázat és empátia, tudás és kíváncsiság, határozottság és bátorság. Oda kell lépni a sajátos nevelési igényű emberhez, és nekünk kell – a tudás birtokában – cselekedni érte. És olykor akár meg is kell ragadni azt a parittyát a gyerekek érdekében, ahogy a tökéletes Dávid kezében is használatra készen vár…

Hálásan köszönöm iskolánk Erasmus-koordinátorának, Korponay-Szabó Péternek, hogy ismét fontos dolgokat tanulhattam és részesedhettem az európai kultúra gazdagságából, és hogy ezt a megszerzett tudást mindenkori diákjaim javára használhatom fel.

Dr. Tima Renáta


2022 / 2023


Újragondolni mindig jó! – egyhetes adrenalinlöket Veronában


A 2022/23-as tanév őszén Veronában a „21. századi tudás tanároknak és diákoknak” című képzésen vettem részt. Mivel az előző mobilitásom minden várakozást felülmúlt, visszafogott elvárásokkal készültem az „Erasmusra”, de tartalmát tekintve most sem volt okom csalódni – különösen úgy nem, hogy a minden tekintetben eléggé ködös magyar októbervégből a derűs és napos Olaszországban töltekezhettem.
Francia, német, román, spanyol és észt kollégával, olasz trénerrel töltöttem el a hetet, tulajdonképpen mindvégig azon gondolkodva, miért is nem alkalmazzuk mindazt a gyakorlati-módszertani tudást, amelyet mind jól ismerünk? Természetesen azért számos olyan trükköt, módszert tanultunk Ilaria Barbieri trénerünktől és egymástól, amelyet még nem ismertünk. Viszont a hét lényege számomra abban állt, hogy újra és újra megfigyeltem magamat és válaszaimat új kollégáim gondolatainak tükrében is: mi tart távol a kompetenciafejlesztő gyakorlatok alkalmazásától?
A természetesen adódó válaszok minden országban közel azonosak: alulmotivált gyerekek, változó környező világ, a tantárgyszerű iskolától való általános elidegenedés. Csak a magyar valóságra igaz válasz volt az elképesztő óraszám-túlterheltség és a pedagógiai segítség hiánya. Ezt azért megnyugtató volt ismét megtudni: nem bennem van a hiba. Nem lehet 22 évig azonos hőfokon égve árral szemben úszva nevelni egy olyan országos környezetben, ahol
sok minden az ellen dolgozik, hogy motiválhassam a diákjaimat az ismeretszerzésre, a gazdagabb és tartalmasabb életre.
Átismételtük a nyolc kulcskompetenciát, a motiváció lélektanával részletesen foglalkoztunk. Jól tudjuk, hogy a tanulási folyamatban a motiváció kulcsfontosságú, alaposan körbejártuk „munka dandárját”, egy téma e célból optimális bevezetését, a felütést. Hogyan tehető érdekeltté a diák abban, hogy munkát végezzen a felcsillantott tudáshiány pótlása érdekében? Azaz hogyan kezdjek egy tananyaghoz úgy, hogy már kezdettől fogva a diák érdeklődése vezeti az órát, a témakört? Erről elmélkedtünk, gyakorlatoztunk majdnem egy teljes napon keresztül, és hallatlanul érdekes volt a nemzetközi gondolatmenetek összehasonlítása is.
Elmélyítettük a tudásunkat nem csak a motivációról, hanem a vizuális gondolkodási stratégiákról (VTS), a kollaboratív tanulásról, a flipped classroomról, a feladatközpontú tanulásról (TBL), a projektalapú tanulásról (PBL). Elméletben és gyakorlatban is végiggondoltunk minden lépést, árnyalatot. Vajon tényleg megöli az iskola a kreativitást?
Most, a kurzuson is, századszor is volt alkalmam újragondolni a híres Ken Robinson-i állítást, nagyon izgalmas nemzetközi megközelítéseken keresztül.
Verona csodás városa tartalmas hátteret biztosított a szabad órákban arra, hogy emésszem a kurzuson hallott és tapasztalt élményeket. Főzőkurzustól városlátogatáson át, közös kollegiális étkezésekig számos gazdag programban volt részem, amiért nagyon hálás vagyok.
Nehéz volt úgy visszatérni egy inspiráló és szárnyaló szellemi közegből a szürke valóságba, ahol rajtam áll, hogy színt és tudást vigyek diákjaim életébe. Nagy teher, nagyon magányos tevékenység. A munka dandárja, a felütés – ismét rajtam múlik.


Bencz Zsuzsanna     
2022. július 18-22.  Olaszország, Firenze

 

Gimnáziumunk, a zsámbéki Keresztelő Szt. János Iskolaközpont sikeres ERASMUS+ pályázatának keretében egyhetes továbbképzésen vehettem részt Olaszországban.

A firenzei Scuola Toscana tanfolyamát választottam ennek helyszínéül, mert programtervezetükben pontosan azt találtam meg, amire szükségem volt: szerettem volna olyan módszereket megismerni, amelyek segítségével közelebb hozhatom az olasz kultúrát diákjaimhoz. Örültem, hogy itt ráadásul minderre olasz nyelven nyílt lehetőség, így  közben saját nyelvtudásom is fejlődhetett.

Az ötnapos tanfolyam során délelőttönként olyan csoportos órákon vehettem részt, ahol a nyelviskola más haladó szintű diákjaival együtt tökéletesíthettük nyelvtudásunkat bonyolult szerkezetek, különleges kifejezések megismerése, árnyalatnyi jelentéskülönbségek, dialektális jellemzők vizsgálata által. Mindez oldott hangulatban, együttműködve, folyamatos, aktív interakcióban zajlott.

A délutáni órákon minden nap más, a nyelviskolában vagy a közoktatásban dolgozó tanár kollégát ismerhettünk meg, ők tartottak nekünk előadást, megosztották velünk az olasztanítás terén szerzett sokéves tapasztalatukat.  Megismerhettük az olaszországi közoktatás mai helyzetét, a nehézségeket, az ott élők mindennapi életét. Ugyanakkor nagyon nyitottak voltak felénk is, őszinte kíváncsisággal kérdeztek a magyar rendszerről, a mi problémáinkról, eredményeinkről.

A kurzuson sok érdekes témát érintettünk. A képzés célja az volt, hogy képesekké váljunk a diákokban felkelteni a nyelvtanulás vágyát, fenntartani a lelkesedést azáltal, hogy a nemcsak magát a nyelvet tanítjuk, hanem bevezetjük őket Itália gazdag és színes kultúrájába: mindezt irodalmi, képzőművészeti alkotások, a zene és természetesen a gasztronómia segítségével.  A délutánokra kulturális programok gazdag kínálatát ajánlották számunkra. Felejthetetlen élmény volt az Uffizi képtárat saját szakavatott vezetővel végigjárni. A hét megkoronázásaként egy valódi olasz főzőtanfolyamon vehettem részt! 

A tanfolyam során sok új ötlettel gazdagodott módszertani tárházam, megismertem új kiadványokat. Számomra a legértékesebbek azok a szakmai és baráti kapcsolatok, amelyek ennek a továbbképzésnek köszönhetően alakultak ki, s amelyeket továbbra is ápolni szeretnék. Különösen érdekes volt számomra annak a tanárnőnek az előadása, akitől az integráció olaszországi módjáról kaphattam olyan átfogó, tapasztalatokon alapuló tudást, amely további kutatásra ösztönöz, hisz ezen a területen tudom a két szakterületemet összekapcsolni

Az autentikus nyelvi környezetben eltöltött idő, az olasz nyelvet évtizedek óta tanító kollégák tapasztalatainak megismerése, a konkrét módszertani tanácsok, ötletek olyan feltöltődést, motiváló erőt jelentenek számomra, amelyet biztosan diákjaim javára tudok majd kamatoztatni. Hálás vagyok ezért az élményért mindenkinek, aki hozzásegített, hogy ez a program megvalósulhasson! Remélem, lesz folytatás!


Brückner Csilla

Kaland és tanulás Tenerifén

 

Valamikor télen hallottam arról, hogy elindult iskolánkban az Erasmus program. Eleinte nem is gondoltam arra, hogy részt vegyek benne, de Erasmus koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter rábeszélésére jelentkeztem, és ma is hálás vagyok neki bátorításáért. Mindenben segített, figyelmét, gondoskodását mindvégig éreztem. Régóta foglalkoztat a fenntartható fejlődés lehetősége, a klímaváltozás kérdése. Biológia, földrajz tanárként óráimon is tanítom, a tananyag részét képezi. Nagyon szerencsés vagyok, hogy találtam egy képzést ebben a témában, ráadásul a Kanári-szigetek egyikén, Tenerifén. A kurzus neve: Környezeti oktatás: tanulni és cselekedni egy jobb jövőért.

Tenerife csodálatos, klímáját, növényvilágát tekintve hihetetlenül változatos kis sziget az Atlanti-óceánban, Marokkó és Nyugat-Szahara magasságában. Az itthon megszokott növények helyett Tenerifén pálmafák, sárkányfák, szubtrópusi virágok, kaktuszok nőnek. A képzés helyszíne La Laguna városa volt, mely világörökségi helyszín. Számos XVI. századi, a gyarmati múlt építészetét magán viselő házai, a patiók, a faragott balkonok mind a régmúlt időket idézik.

Tanárunk Marija, Kolumbiából származott, és a tanítás mellett saját farmot vezetett, ahol a permakultúra lelkes híveként fenntartható gazdálkodást folytatott. Két napot töltöttünk a farmján, ami különleges élmény volt, s így az elméleti oktatás mellett gyakorlati tapasztalatot is szereztünk. Számos olyan növényt ismertünk meg, melyet eddig csak képen láttunk, vagy csak a növény fogyasztható része jut el az itthoni boltokba, pl.batáta, maracuja. Marija elkötelezett híve a fenntartható módon történő gazdálkodásnak, a biodiverzitás megőrzéséért tevékenyen dolgozik. Ültetett olyan növényfajokat is, melyeket nem használt fel étkezési célra. Egyik virág pl. azért kapott helyet a farmon, mert a növénnyel táplálkozó hernyóból kifejlődő lepke kihalófélben van. Érdekes volt, ahogyan oktatónk bemutatta a giliszták segítségével történő komposztálást, és azt, hogy miképpen nyer ki természetes festéket bíboratkákból. Számos lehetőséget tanultunk a háztartásban feleslegessé váló tárgyak újra hasznosítására. Legjobban a papírmerítés tetszett, azaz a már teleírt és felesleges papír újra felhasználása.
Ezt a technikát szeretném az iskolánkban is megtanítani.

A képző szervezésében részt vettünk egy városnézésen La Lagunában és egy buszos kiránduláson a Teide Nemzeti Parkban. A csodálatos helyszíneken való sétálás közben még jobban összekovácsolódott a csapatunk.

A csoport tagjai között több magyar is volt, de jöttek tanárok Németországból, Horvátországból, Algériából, sőt Martinique-szigetéről is, így sokat tanultunk egymás országáról, kultúrájáról, oktatási módszereiről. Érdekesek voltak az iskolabemutatások, beszélgetések. Egészen különleges élmény volt muszlim csoporttársammal a hitről, a családról beszélgetni, vagy a Karib-tenger térségéből érkező tanárnőt hallgatni, ahogyan a hazájáról beszélt. Ráébredtem, hogy bárhol is élünk a világban, sokkal több a hasonlóság köztünk, mint a különbség.

Többet tanultam, formálódtam, önállósodtam a bő egy hét alatt, mint ahogy erre számítottam. Nemcsak a klímaváltozásról, a fenntartható fejlődésről, hanem a különböző emberek világlátásáról és saját magamról is. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, és szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy vegyen részt Erasmus képzésen.


Frecka Csenge

Barcelona, Spanyolország


Jagicza Tamás

Firenze, Olaszország

 

Az Erasmus+ program keretein belül részt vettem nyáron egy olyan tanfolyamon, melynek célja egy olyan applikáció fejlesztési módszer elsajátítása, mely jelentősen leegyszerűsíti a programozási feladatot.

A tanfolyam helyszíne Firenze volt, jún. 27-től, júl. 2-ig tartott. A módszertani oktatást egy olasz fiatalember tartotta, Lorenzo Gaspari. Egyszerre tudott lazán, humorosan előadni, és a feladatokat úgy elvégezni, hogy szinte minden percben ellenőrizte, hogy mindenki értette-e, amit mond, és addig nem ment tovább, amíg mindenkinél nem működött hibátlanul a program. Egy szóval kiváló oktató. Az órákat élveztük, és sokat tanultunk.

Az első nap azzal telt, hogy a csoport tagjai bemutatkoztak, illetve bemutatták városukat, iskolájukat. A csoportban 10-en voltunk: 2 spanyol tanár, 1 portugál, 1 német, 5 lengyel és én. A bemutatkozás során kiderült, hogy a spanyol iskola, bár nagyon sok diákot számlál, olyan problémákkal küzd, hogy nincs is mindig internet, mert távol van a lakóövezetektől. Az egyik lengyel iskola, mivel nemrég indult, még számítógépeket is alig tud a diákok rendelkezésére bocsátani. A német iskolát viszont a közeli VW gyár tabletekkel látja el, és rendszeres technikai segítséget is kap onnan. Részemről büszkén említettem, hogy nálunk 2, nagyon jól feleszerelt informatikai terem is a diákok rendelkezésére áll, sőt minden magyar diák felmenő rendszerben új laptopot kap egy állami program keretein belül használatra, sőt az én laptopom is ebből a programból van.

A kurzus végén még volt idő megismerkedni az MIT Inventor keretrendszer alapvető funkcióival is, melyeket a továbbiakban tanultunk meg használni.

A második nap a keretrendszer képszerkesztési és manipulálási lehetőségeit ismertük meg. Délután lehetőséget kaptunk Firenze-i nevezetességeket felfedezni idegenvezetéssel, mint a Dóm, a Ponte Vecchio, stb.

A harmadik nap feladata egy számológép teljeskörű fejlesztése volt, melyet azonnal ki is próbáltunk.

A negyedik napon képszerkesztési feladatokból kiindulva készítettünk egy izgalmas pingvines játékot, melynek célja volt, hogy egy kis pingvin figurát (vagy más állatos képet) el kelljen kapni.

Az ötödik nap megtanultuk kezelni a mobilunk GPS adottságait, melyek segítségével térképes alkalmazások készíthetők. Az óra második részében betekintést nyertünk további fejlesztési lehetőségekbe, melyekkel már bármilyen informatikai igény esetén tudunk megfelelő alkalmazást készíteni. Így az adatbázis kapcsolatok működését is átvettük.

Szombaton Toszkán kirándulást szervezett az Akadémia a környező turisztikai nevezetességek felfedezésére, mint Pisa, Sant Gimignano, stb.

Az odaúton Triesztben fürödtünk meg a tengerben (gyönyörű környék), és Páduában aludtunk, közben felfedeztük Bolognát, a visszaúton pedig Bibione homokos tengerpartján élveztük az Adriát. Sőt még az is belefért a programba, hogy szerda délután megnéztük Assisit!

Röviden a programban való részvételem nemcsak hasznos volt szakmai szempontból, hanem kiváló lehetőség is egy élményekben gazdag nyári program megvalósítására. Mindenkinek ajánlom!


Dr. Kállayné Gilyén Zsuzsanna

Helsinki, Finnország

„Learning not school, but for life”

 

A zsámbéki Keresztelő Szt. János Iskolaközpont Erasmus+ pályázatának köszönhetően végeztem el Helsinkiben az Europass szervezésében a “Design Learning Spaces for the 21st Century Classroom” című kurzust 2022. augusztus 15 és 20. között Helsinkiben. A felkészítésben nagy segítséget nyújtott projektkoordinátorunk, Korponay-Szabó Péter lelkes, körültekintő munkája. Az ő biztatása és támogatása nélkül nem vágtam volna bele ebbe mobilitásba.

A kurzuson egy héten keresztül elméleti és gyakorlati részek váltogatásával sajátítottuk el a tanulási terek tervezését, kialakítását, amely egyaránt felhasználható az általános iskolai és gimnáziumi oktatásban.

Az eső napon először rövid betekintést nyerhettünk Finnország történetébe, kultúrájába, nevezetességeibe, majd egy ismerkedős játékkal („Icebreak”) oldotta a finn képzőnk a hangulatot. Ezután következett az iskolák rövid fényképes bemutatása, hogy a résztvevők egymás iskoláit, munkáját egy kicsit közelebbről is megismerjék.

A második napon előadást hallgattunk/néztünk a tanulási terek 14 féle lehetséges kialakításáról és a finn oktatási rendszerről, annak sikerességéről. Tanítóként a legérdekesebbnek az első osztály megkezdése előtt induló 0. évfolyamról hallottam, ahol a gyerekeket egy éven keresztül felkészítik olyan készségfejlesztő feladatokkal az első osztályra, hogy utána könnyedén boldogulhatnak az írás és olvasás tanulása területén. Ezzel a gondolattal már én is évek óta kacérkodom. Nagyon tetszett a finn oktatásban az is, hogy minden tanuló megkapja ugyanazt a színvonalas oktatást és a tanulásra a lehetőséget lakóhelyétől függetlenül.

A nap második felében ellátogattunk a városi könyvtárba, ahol az egyes tanulási terek kialakítását kellett megfigyelnünk, lefényképeznünk, majd a harmadik napon a tapasztalatainkat osztottuk meg egymással. Ez a könyvtár olyan, mint egy közösségi nappali, ahova minden korosztály szívesen ellátogat. Vannak varrógépek, tervezőasztalok, 3D nyomtatók, stúdiószoba, videojáték-terem, tanulószobák, kávézó. A könyvtár mindenki számára ingyenes, mint az oktatással kapcsolatban minden Finnországban.

A harmadik napon a „tanulóközpontú” tanulási terekkel foglalkoztunk. A foglalkozások gyakran csoportban vagy párokban történtek.

Eddig a tanulási környezet megtervezését számomra a fizikai terek kialakítása jelentette, de itt megismerhettem a másik két tényező alapvető fontosságát, a pszichológiai és szociális környezet kialakítását is.

A délután folyamán egy idegenvezető mutatta be nekünk Helsinki nevezetességeit.

A negyedik napon megismerkedtünk egy olyan kooperatív munkaformával (jigsaw method), amiben minden gyerek jól érezheti magát. Mivel a hét elején összegyűjtöttük a tanítással kapcsolatos alapvető problémáinkat, itt lehetőségünk volt ezekre közösen megoldást keresnünk különböző tanulási terek megtervezésével, kialakításával.

Az utolsó nap lezárásaként egy „Kincsvadászaton” vettünk részt, ami még jobban összekovácsolta a különböző országból érkezett pedagógusokat.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan pedagógusokkal dolgozhattam össze a kurzus során, akik az elejétől a végéig lelkesen vettek részt minden komoly szakmai és időnként vicces feladatokban is.

A kurzusvezető finn pedagógusunk szakmailag kiválóan felkészült, segítőkész és mindenre nyitott volt. Nem csak elméleti, de gyakorlati példát is mutatott nekünk a hét folyamán.

Ha a finn hozzáállást egy-két szóban kellene leírnom, akkor a segítőkészséget, a nyitottságot, nyugalmat és a bizalmat említeném meg. Ez érzékelhető az élet minden területén, beleértve az oktatást is. Az állam, a szülők bíznak a tanárokban, a tanárok bíznak az államban, diákokban. Az iskolai nevelés mellett fontosnak tartják az otthoni nevelést is, hiszen enélkül az iskola sem lehetne sikeres. Csak a közös munkának van eredménye.

A képzés alkalmas volt tanulásra, új kapcsolatok kiépítésére, kikapcsolódásra, feltöltődésre, önismeretre, komfortzónából kilépésre.

A mobilitásom alatt sikerült betekintés nyernem Helsinki mindennapjaiba. Megtekinthettem ezt a sokszínű, nyugodt kisvárost, ahova bármikor visszamennék.

 


Korponay-Szabó Péter

Izland

 

A KSZJ idén először adott be Erasmus+ pályázatot, és ennek keretén belül egyik fő célunk az iskolánk nemzetköziesítése volt. Ennek jegyében jelentkeztem egy olyan továbbképzésre, ahol partnerkapcsolatok kiépítéséhez, illetve kimondottan az eTwinning platformjának megismeréséhez kaptunk hasznos ötleteket.

A képzés színhelye Izland volt, ami egyedülálló természeti szépségeivel már az első pillanattól kezdve lenyűgözött. A tanfolyamon részt vevő pedagógusok Spanyolországból, Görögországból, Németországból, Erdélyből és Horvátországból jöttek és már a tanfolyamot megelőző napon – egy Escape Run keretén belül – összeismerkedtünk. A képzés folyamán megismerkedtünk a készülő új platform különböző lehetőségeivel, valamint számos olyan applikációt ismertünk meg, melyeket hatékonyan lehet használni diákmobilitások szervezésekor.

Közben a szünetekben kezdett összeállni egy hármas formáció egy spanyol és egy erdélyi iskolával olyannyira, hogy a kurzus végére már elkészítettük a teljes idei tanévre szóló eTwinning projektünket. Az összemelegedést nagyban segítette az is, hogy délutánonként közösen vettünk részt a szigetország felfedezésében: együtt fürdőztünk a geotermikus medencében, együtt számoltunk vissza a gejzírkitörések előtt, együtt lépkedtünk a tavaly kitört vulkán megszilárdult láváján, és együtt csodáltuk a gleccsereket és a hatalmas vízeséseket, miközben profi idegenvezetők segítették az ismerkedést a csodaszép tájakkal.

Köszönöm az Erasmus+ programnak, hogy mindez megvalósulhatott, és izgatottan várjuk az idei közös munkát az Izlandon megismert két partneriskolával.


Megyesi Éva

Amszterdam, Hollandia

 

Iskolám sikeres Erasmus+ pályázatának köszönhetően 2022. június 27-től 2022. július 1-ig részt vettem az Europass Teacher Academy Student-Centered Classroom: Teachers as Promoters of Active Learning szakmai továbbképzésén, Amszterdamban. Mivel első alkalommal vettem részt Erasmus+ mobilitás programban, nem igazán tudtam pontosan, hogy mire számítsak, ugyanakkor nagy izgalommal vártam a fantasztikus kalandot ígérő tanfolyamot.

Bár már jártam korábban Hollandiában, újra és újra lenyűgözött a hollandok laza stílusa, pozitív életszemlélete, kedvessége és segítőkészsége. Amszterdam egy csodálatosan sokszínű város számos múzeummal, elbűvölő kanálisokkal, pazar épületekkel, mindent behálózó bicikliútjaival, ahova bármikor szívesen visszatérnék, hogy további élményeket gyűjthessek.

Az utazás előtt a képző felvette a kapcsolatot velem, és részletesen tájékoztatott a várható programról, illetve hasznos, mindenre kiterjedő információval látott el a várossal kapcsolatban.

A kurzuson 10 fő, 3 ország képviseltette magát: spanyol, finn és magyar kollégák. Szerencsére mindannyian felkészült angolnyelvtudással érkeztünk, így nyelvi nehézségek nem akadályozták a kapcsolatépítést és a közös munkát.

A csapat valamennyi tagja rendkívül aktív, nyitott volt, nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A foglalkozások jó hangulatúak, változatosak voltak, a képzőnk nagyon felkészült, szimpatikus hölgy volt. A csoportban és párban végzett munkáink során szinte mindenről kialakult egy-egy jó hangulatú spontán beszélgetés arról, hogy az adott országban ez miként működik, mik a személyes tapasztalataink és milyen jó gyakorlatokat alkalmazunk adott tevékenységünk során. A pár- és csoportmunkában végzett gyakorlati tevékenységek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne csupán tanárként, de az adott szituációban tanulóként viselkedve, a tanulók szemszögéből is értékeljük a feladatokat, ezzel is tükrözve a kurzus célját. A kurzus a tanúsítványok átadásával, majd egy pezsgős koccintással és közös koraesti palacsintázással zárult pénteken.

A képzés lezárását követően (szombaton) egész napos kiránduláson vehettünk részt Zaanse Schans–ban, az elbűvölő holland skanzenben. Megismerkedhettünk a külsőre ugyan hasonló, ugyanakkor funkciójában teljesen eltérő szélmalmokkal, azok történetével, a mai napig működő mesterségekkel, melyek közül talán a csokoládégyártás és a sajtkészítés volt a legérdekesebb.

Köszönöm a lehetőséget az iskolám vezetőségének és a koordinátoromnak, egyúttal bízom benne, hogy a jövőben ismét lesz lehetőségem egy másik, hasonlóan tartalmas Erasmus + programon részt venni.


Orbánné Szabó Ágnes

Nice, Franciaország

 

Életem első Erasmus+ tanfolyamán a napsütötte Azúr parton, Nice-ben vettem részt. A tanfolyam címe, Happy Teachers, better students - Life coaching for Teachers. A meghitt 8 fős csoportban különféle konfliktuskezelési, érzelemszabályozási és megoldás-, nem pedig problémaközpontú kommunikációs gyakorlatokon keresztül ismertük meg egymást mi, lengyel, ír, cseh, osztrák és magyar tanárok. Bár az angol nyelvet én nagyon ritkán használom, nem volt nagyobb kommunikációs gondom, mert mindenki igyekezett érthetően fogalmazni és segítőkészen reagáltak arra, ha kicsit keresnem kellett a szavakat. A tanfolyam elméleti anyaga nagyon jól felépített, könnyen követhető volt. A gyakorlati feladatok során olykor megrendítő volt hallani európai tanártársaim szakmai és magánéleti problémáit, megható volt a bizalom, amellyel beszéltek önmagukról. 

A tanfolyam során alkalmazott önismereti módszerek és technikák jól alkalmazhatóak a szakos tanórákon is. Erre a tanfolyamvezető is felhívta a figyelmet és rendszeresen megbeszéltük, ki hogyan tudná alkalmazni az adott módszert saját tanóráján. 

A kurzus elején mindenki megfogalmazott elvárásokat és kitűzött maga elé célokat, melyeket a tanfolyam segítségével sikerülhet elérnie. 

A SOAR analízis módszerével egyenként kielemeztük saját erősségeinket és lehetőségeinket, amelyekkel céljainkat megvalósíthatjuk. 

A tanfolyamvezető ismertette a mindfullness technikáját és egy rövid gyakorlatot is elvégeztünk együtt. 

Végül nagyon hasznosnak találtam az Eisenhower módszer és a Healthy Mind Platter elméletének ismertetését is.

Franciaországba a családom is elkísért, délutánonként sokat úsztunk együtt a tengerben, sétáltunk a belvárosban, de a Matisse valamint a Modern és Kortárs Művészetek Múzeumát is sikerült meglátogatnunk.

A tanfolyam végén egy kóstolással összekötött városnézésen vehettem részt, ami szintén emlékezetes élmény volt.

Örülök neki, hogy egy angol nyelvű tanfolyamon sikerült részt vennem, ezáltal javult az angol nyelvtudásom, erősödött az önbizalmam, ugyanakkor az empatikus érzékem is fejlődött azokkal a diákjaimmal szemben, akiknek problémái vannak a német nyelvvel.


Sághy-Kovács István

Reykjavik, Izland

 

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont rendszergazda-informatikus dolgozójaként volt szerencsém részt venni az Erasmus Plus rövidtávú továbbképzési program keretében az Izland fővárosában, Reykjavíkban szervezett „Gamification and Active Methodologies in Education” című képzésen a spanyol Projet Management Spain Erasmus Plus szervezésében. Ennek során betekintést nyertem a komputeres játékok elemeiből építkező oktatási módszertanba és – ami legalább ennyire fontos - az Európai Unió különböző tagországaiból érkezett kollégákkal is megismerkedhettem. Remélem a képzés során szerzett új tapasztalatok és más EU-s iskolákkal kialakított kapcsolatok hozzájárulhatnak a küldő intézményem első rövid távú Erasmus+ pályázatának sikeréhez, hosszabb távon az intézményi akkreditáció megszerzéséhez.

Már az első órán kiderült, hogy a kissé ködös „Gamification” fogalom a számítógépes játékoknál alkalmazott technikák-metódusok oktatásba való átültetését jelenti, melyek ösztönzőleg hatnak az infokommunikációs mobileszközeikkel gyakorlatilag szimbiózisban élő diákok számára. A módszer alapja az ún. „Fun Theory”. E tudományosan (humán etológia) is vizsgált elmélet szerint az ember (felnőttek és gyerekek egyaránt) alapvetően kíváncsi faj és a sokszor játékosan meghökkentő figyelemfelkeltő technikákkal nagy hatékonysággal lehet kiváltani belőlünk a kívánt hatást/reakciót.

A kurzus többnyire gyakorlati példákon keresztül vezetett be a Gamification világába és a játékos tanulási élményteremtés folyamatába (Gamified Learning Experience). A kooperatív munkafeladatok azon túl, hogy lehetőséget adtak a népszerű oktatást segítő digitális platformok, appok, szoftverek kipróbálására, segítettek a különböző kultúrákból és oktatási rendszerekből érkezett európai tanárokkal való szakmai diskurzus elindításában is. Az internacionális és az interdiszciplináris közeg még előnyünkre is vált a csoportos tevékenységeknél, néha egészen váratlan irányból jött a megoldás és olyan különböző perspektívákból is megvizsgáltunk bizonyos kérdéseket, amik számomra nem voltak evidensek. Rengeteg tapasztalatot cseréltünk, miközben közösen elkészítettük egy meghatározott digitális platformon az adott típusú oktatási segédanyagot. A kurzus eleji, a résztvevők küldő intézményét bemutató egyéni prezentációk során már sikerült egymás nevét, nemzetiségét, tanított tárgyát memorizálni, így nem kellett minden alkalommal kikérdezni az adott pedagógus kollégát.

A továbbképzést szervező spanyol PMSE+ csapata és az oktatónk, Noemi Martinez teljes mértékben felkészült volt. Az órák során segítőkész és profi munkát végzett mind a kötelezően leadandó anyag, mind a délutáni kulturális programok (Blue Lagoon, Lava Tour, Golden Circle túrák) szervezése során (sajnos a szombati South Coast túrán nem tudtam részt venni). Ha esetleg óra közben technikai probléma adódott (pl. lassú/szakadozó wifi kapcsolat), Noemi-nek mindig volt „B”-terve, hogy a tematikában szereplő anyagot elsajátíthassuk. Belekóstolhattunk a VR és az AG (Virtual és Augmented Reality) világába is, ami vitán felül a legvidámabb foglalkozások egyike volt. Sajnálatos módon a világjárvány ezen a távoli szigeten is utolért minket, de egyik érintettet sem viselte meg nagyon a vírusfertőzés.

A tanulás mellett pár emblematikus helyszínen tett kirándulás alkalmával kicsit magunkba szívhattuk Izland vadregényes hangulatát, amit a mai napig elképesztő természeti erők formálnak. Jó volt látni, hogy a helyi lakosok mennyire szeretik, védik és tisztelik a számukra otthont adó szigetet, nem próbálják meg leigázni, a végletekig kizsigerelni mint azt az öreg kontinensen tesszük. Izland 90%-a természetvédelmi terület, a megtermelt villamosenergiájuk, ivó- és melegvizük teljes egészében megújuló (geotermikus) forrásból származik. Ember és a természet harmóniája – így lehetne szavakba önteni azt az érzést, ami mindvégig velem volt izlandi utam során. A vadon legelésző lovak és juhok látványa, akiket csak a sötét és hideg hónapok beköszöntével gyűjtenek be a ridegtartásból még jó ideig velem marad.


Schwarcz Gyula

Rovinj, Horvátország

 

2007 óta tanítok Zsámbékon a Premontrei Rend által fenntartott Keresztelő Szent János Iskolaközpontban matematikát és informatikát. 2021 őszén egy kollégánk, Korponay-Szabó Péter megismertette a tantestülettel az Erasmus+ pályázatot és elmondta, hogy meg fogja pályázni az iskola nevében. Mint minden pályázatot, ezt is kicsit kétkedéssel fogadtam. Péter azonban annyi jó, sok előnnyel, lehetőséggel bíró dologra világított rá ezzel kapcsolatban, hogy belevágtam.

A tanfolyamok keresgélése közben ráakadtam egy saját szakjaimhoz teljesen passzoló pályázatra, ami ráadásul magyar nyelvű volt. Címe: „1-ről a 2-re, avagy hogyan lehet az egyszerűt jól megértve nehezebb problémákkal megbirkózni”. Mivel az új „Digitális kultúra” tantárgy kerettanterve nagy figyelmet fordít a problémamegoldásra, programozásra. Ezzel a tanfolyammal lehetőséget láttam, hogy egyrészt olyan matematikai problémákat ismerjek meg, amit matematika órákon, szakkörökön, versenyfelkészítések alkalmával használni tudok, illetve informatika alap, de főleg emelt szintű órákon feladatként tudok modelleztetni diákjaimmal. Péter mindenben maximálisan segített. Szerződések, jelentkezési lapok megírásánál és rengeteg ötlet adásával.

A tanfolyam július 17-től 23-ig tartott Rovinjban. Még márciusban foglaltunk szállást. Péter javaslatára olyat próbáltunk, ami visszamondható, ha esetleg nem nyerné el az iskola a pályázatot. Én eldöntöttem, hogy elviszem a családomat, feleségemet és három lányomat. A pályázat elnyerése után elkezdődött a szervezés. A tanfolyam szervezői nagyon alaposak voltak, minden apróságra gondoltak. Lehetőség volt étkezésre, amit mi nem kértünk, az utazást pedig egyénileg oldottuk meg. A helyszín Rovinj patinás gimnáziumának 3. emeletén a földrajz terem volt. Csodálatos panoráma nyílt a tengerre és Rovinj belvárosára. A légkondicionált terem tele volt mindenféle érdekes térképekkel. Ez számomra azért is különleges, mert másodállásban térképészként dolgozom.

A tanfolyamot a budapesti Fazekas Gimnáziumból egy nagyon nagy tudású, tapasztalt kolléga, dr. Dobos Sándor tartotta. Megismerkedtünk általa olyan matematikai problémákkal, amelyek a lineáris rekurzió módszerével oldhatók meg. A látszólag hétköznapi problémák hátterében igen magas szintű matematikai megoldások mutattak utat a feladatok megértéséhez. Érintettük a kombinatorika, geometria, gráfelmélet, számelmélet témaköreit, mind-mind rekurzióra visszavezethető megoldással. Sándor a tanfolyam címében leírtak szerint lépésről-lépésre haladt a feladatok nehézségeiben és sok időt hagyott arra, hogy gondolkodjunk, próbáljuk megérteni és megoldani az adott feladatokat. Megismertetett minket nemzetközi versenyeken kiadott nehéz feladatokkal, amiből számomra a „Kaptatós” feladatok voltak a legemlékezetesebbek. Nagyon jó hangulatban teltek az órák, Sándor „körtemuzsikás” jelzéseivel együtt. Ezzel jelzett, ha az idő lejárt, vagy ha valamit elkezdtünk. Sándor mindenkire odafigyelt és a legapróbb jó gondolatot, megoldást is nagy dicsérettel honorált. Rugalmasan kezelt minden kérdést és a kollégák gondolatmenetét is bevette a tanítás folyamatába. A tanfolyam elején volt egy kis ismerkedés, mindenki elmondta honnan jött és mivel foglalkozik. A tanfolyam végén pedig lehetőséget biztosított egymás tapasztalatainak a megosztására. Itt többek között a matematika érettségi jelenlegi problémáját vitattuk meg.

A kurzus végén kaptunk oklevelet és lehetőség volt egy hajókiránduláson részt venni, amire családi ok miatt nem tudtam elmenni.

Szabadidőnkben strandoltunk, bejártuk Rovinj városát, delfinnéző túrán voltunk, ellátogattunk Pazin városába, a Limfjord partján sétálgattunk és a közeli romvárost, Dvigradot is útba ejtettük.

Nagy-nagy köszönet illeti Korponay-Szabó Pétert a rengeteg dologban nyújtott önzetlen segítségéért és a JUTAKI Bt- HUNGARY EXPERT nevében Véghné Juhász Krisztinát a mindenre kiterjedő, nagy türelemmel bíró szervezéséért.


Tima Renáta

Firenze, Olaszország

 

A kiégés összes tünetével küzdve nagy örömmel és várakozással töltött el, hogy Korponay-Szabó Péter kollégám koordinálásának köszönhetően iskolánk számos tanára részt vehet idén az Erasmus+ mobilitásain.

Tudatosan és szándékosan választottam úgy időpontot és helyszínt, hogy a „rehabilitációm” minden feltétele adott legyen. Firenzében, szeretetett városomban egy héten át ajándékként éltem meg, hogy mediterrán országból érkezett a tanártársaim többsége, így a hatnapos tanfolyam alatt nem csak a szakmai kérdésekben gyógyultam a mediterrán gondolkodásmód által, de a gyakran közösen eltöltött szabadidőnkben is a délies mentalitás által töltekezhettem. Mivel jól ismerem a várost, a műemléklátogatás kényszere sem nyomasztott, egyszerűen csak együtt lélegeztem a történelmi falakkal.

A tanfolyamom a „4K: kreativitás, kommunikáció, együttműködés (kollaboráció), kritikus gondolkodás” címet kapta, és az Europass vezető trénere, egy amerikai-olasz tanárnő, Susan Gagliano folyamatosan aktualizálta, ránk szabta, hozzánk alakította a témákat, feladatokat. Nem egyetlen projekt kivitelezése állt hetünk középpontjában, hanem az elméleti tudáshoz kapcsolódó osztozás, ötletelés, megoldáskeresés. A tanári jólléthez (wellbeing) vissza-visszatérve kerestük az utakat – világos volt mind a tizenhárom kolléga számára, hogy a 4K ismerete nem egy módszertan, hanem egy lehetséges útja-módja annak, ahogyan a tanteremben a diákok között vagyunk, vagyis ez a négy kulcskompetencia a személyiségünk részévé válva tud leginkább a szakmódszertanunkban is megjelenni. Éppen ezért az origó, a kiindulópont a tanár jólléte (mentális, spirituális és fizikai értelemben egyaránt). A tanárok többsége kiégett, a kurzuson részt vevők is…: a hat napot tehát egy nagyon erős közös nevezőről tudtuk elkezdeni, és már az első napon összerázódva, lélekben egymáshoz kapcsolódva kezdhettük el az együttgondolkodást. Elmélet, gyakorlati feladat és osztozás látszólag ismert hármasa itt és most igazán pezsdítő volt a hat országból érkező tanárok közötti beszélgetésekben.

„Teach to the unknow!” – vajon a múltra vagy a jövőre készítem-e fel a szaktárgyamban a diákokat? Nekem – történelemtanárként – ez különösen fontos kérdés. „Ne ötletet adj, hanem teremts lehetőséget az ötletre!” „Hogyan öli meg a kreativitást az iskola?” „Hogyan használjam tanárként a minimális szabadságomat a 4K fejlesztésére, megélésére, tanítására?” „Hogyan működik a pozitív pszichológia és a maslow-i szükségpiramis abban a folyamatban, ahol a tanárnak inkább erőforrásnak, semmint a tudás forrásának kellene lennie, és ő a motivátor?” A tanári jelenlétet jártuk körül a jóllétet szemléltető kerettel, a seligman-i „perma-modellel” is. A 4K minden egyes elemét kiveséztük négy napra osztva, és igazán mély felismerésekre is jutottunk. Sokszor folytak a könnyek, sokat jegyzeteltünk.

Firenze épített öröksége csodás hátteret biztosított a minőségi eszmecserékhez, amelyekhez – a mediterrán élet alapjaként – szinte mindig finom ételek és borok társultak. Minden délután jártuk a várost, szombaton Pisába, Siénába és San Gimignanóba kirándultunk, voltunk együtt borkóstolón a Chianti-régióban – de mindenütt ott voltak a szakmai kérdések, amelyeket nem győztünk megbeszélni. Igazán ragaszkodó közösségünk elköteleződött a job shadowing mellett.

Firenze a reneszánsz városa. A reneszánsz szó újjászületést jelent. A firenzei vasútállomáson, immár távozóban, megfogalmazódott bennem, hogy kaptam az élettől egy újabb lehetőséget. Köszönöm!


Tollár Ivett

Barcelona, Spanyolország

 

Beszámoló a 2022. szeptember 5–10. közötti „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” Erasmus+ továbbképzésről

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból 13 kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.

A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.

Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.

Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.

A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.

Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.

Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.


Tollár Ivett

Dublin, Írország

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Dublinban megtartott, „Using Drama to Enhance Teaching” c. kurzusra. Rajtam kívül még tizenkét kollégám élt az Erasmus Plus továbbképzési lehetőségével, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, segítette az ezzel való előkészületeket, munkát.

A tanfolyam során megismerkedtünk a drámapedagógia alapvető eszköztárával. Általában kis csoportokban dolgoztunk és a gyakorlatok után volt idő az ötletbörzére is. Közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudnánk a tanultakat, kipróbált gyakorlatokat, játékokat használni a munkánk során. Tevékenységeink között szerepelt: állóképek készítése különböző témákra, a hanggal és a testtel való munka, fórumszínházi gyakorlatok. Különböző improvizációs játékokat is megismerhettünk, közösen kísérletezhettünk velük. A hét utolsó napjaiban pedig azon volt a hangsúly, hogy hogyan alkalmazzuk a drámás eszközöket, ha szöveget szeretnénk feldolgozni diákjainkkal. Saját tapasztalatot is szerezhettünk erről, hiszen a hét zárásaként, csoportokban egy ír vers egy-egy versszakát vittük színre és adtuk elő egymásnak.

A csoport vezetője Ben Collopy lendületesen, már-már színházi előadásmódban tartotta az órákat, sok idő jutott az elméletre is. Ben előszeretettel mesélt az ír népről, kultúráról, nyelvről és történelemről is. Egyik délután tettünk vele egy közös sétát, amelynek az Abbey Theatre is az egyik kiemelt helyszíne volt, ahol a színház egyik dolgozójával is beszélgethettünk.

Számomra a Dublinban töltött idő fénypontja az volt, amikor eljutottam az egyik csoporttársammal egy esti, színházi előadásra. Izgalmas volt betekintést kapni arról, hogy milyen kultúrája van Írországban a színháznak. A Smock Alley Theatre – amely Dublin legrégebbi színháza -  egyik komédiájának ősbemutatóját játszották, szerencsére nagy sikert aratott.

A szabadidőmet is többnyire a csoporttársaimmal töltöttem, kirándultunk Dublin határában, Howthban, megtekintettük a Book of Kells könyvtárat, betértünk több régi könyvesboltba is, sétáltunk a Trinity College-nál és a St. Stephen’s Green parkban.

Lelkes kollégáimmal még több játékot, színházat, drámát vittünk Dublinba ezen a héten, nemcsak új ismeretekkel, de újabb barátokkal is gazdagodhattam.



Finn diákok Zsámbékon

Korponay-Szabó Péter, koordinátor

Belga Erasmus hét a KSZJ-ben (2023. 11.13 – 11.18.)

Az idei Erasmus+ programunk keretében 10 középiskolás diákot láttunk vendégül a belga Mellében található jozefita iskolából (Scholengemeenschap De Bron). A projekt címe “Languages Rock!”, ezért a legnagyobb hangsúlyt az idegen nyelvek kapták: a belga gimnazisták (és kísérő tanárjaik) részt vehettek az iskolánk által kínált összes nyelvórán: angol-, német-, francia- és olaszórákon, de néhány egyéb órába (ének, rajz, testnevelés, néptánc, biológia) is bepillantást nyerhettek. Ezen kívül a mi diákjaink is ízelítőt kaptak a holland nyelvből, illetve megismerkedhettek a belga kultúrával is a diákok által tartott előadásokon. Az iskolai feladatok mellett jutott idő játékra és egyéb programokra is: a belga delegáció és a vendéglátó KSZJ-s diákcsoport közösen tekintette meg Budapest látványosságait, járta be a Nyakas-hegyet, kirándult el Esztergomba és fedezte fel Zsámbékot egy mobilalkalmazás segítségével. Az egy hét alatt sok közös élmény és barátság született a diákok között és természetesen mindnyájan várják a márciusi belgiumi viszontlátogatást.

Korponay-Szabó Péter, projektkoordinátor


KSZJ-s diákok Erasmus programon Erdélyben

Az őszi spanyol mobilitás után most februárban került sor az erdélyi utazásra a Székely Mikó Kollégium vendéglátásában Sepsiszentgyörgyben, ahol újra találkozhattunk a Jerezben megismert iskola diákjaival, sajnos ezúttal azonban már a spanyol partnerintézmény részvétele nélkül. A héten az Erasmus-úton részt vevő tizenkét 7. osztályos diákunknak lehetősége volt tanórák megtekintésére, kulturális programokon való részvételre (interaktív városnézés, színházi előadás, téltemető ünnepség, múzeumlátogatások, stb.) és természetesen a környék (Csernáton, Kézdivásárhely, Szt. Anna-tó, Törcsvári kastély, Brassó, stb.) bejárására, valamint a prezentációjuk előadására és a kinti diákokkal való ismerkedésre. Köszönet Jakabos Erika és Vizeli Judit tanárnőknek a segítségért, valamint Lőrincz Enikőnek a kinti programok szervezéséért, aminek köszönhetően mindnyájan sok-sok szép élménnyel érkeztünk haza és már most várjuk a mikós diákok áprilisi látogatását Zsámbékon.

Korponay-Szabó Péter, koordinátor

Spanyolország (2023. 10.23 – 10.30.)

 

2022 nyarán, Izlandon, egy tanár továbbképzésen alakult meg az a háromoldalú együttműködés, ami idén ősszel érett Erasmus+ diákmobilitássá. Mindezt egy egyéves eTwinning projekt előzte meg, amelyben diákjaink megismerkedtek az erdélyi és a spanyol partneriskolákkal a tanárok pedig előkészítették a mobilitásokat.

Október 23-án egy nyolcfős 11. évfolyamos csapattal (Borók Réka, Horváth Sándor, Rétfalvi Pál, Ruzman Botond, Selmeczi Sára, Szlobodics Adrienn, Tőzsér Alex és Virágh Benedek) indultunk útnak Jerez de la Fronterába (partneriskolánk, a Colegio Oratorio Padre Torres Silva székhelyére), de útközben még útba ejtettük Mallorca szigetét is, ahol a homokos tengerpartról gyönyörű kilátás nyílt a tengerre.

Kedden egy egészen elképesztő iskolai fogadás után egy bőséges csokis churros reggeli következett majd tartalmas városnézés, melynek során bejártuk a város főbb nevezetességeit, a városházán fogadott minket a polgármester és természetesen voltunk az Alcazar erődben és a Lola Flores múzeumban is.

Másnap az iskolában a flamenco dob készítésével ismerkedtünk meg, majd tánctanulás következett, végül pedig az angol nyelvű prezentációk, amit a diákok rendkívül színvonalasan mutattak be. A héten több kiránduláson is részt vettünk (Cádiz, El Puerto de Santa Maria, Sevilla), ahol csodás élményekkel gazdagodtunk, sőt még Gibraltárra is eljutottunk, ahol a hivatalos nyelv az angol.

A hét sok-sok élménye (tengerparti foci, szabadulószoba, földalatti háborús alagutak, tapas, berber makákók, fürdés az óceánban, látogatás a világ legnagyobb gótikus katedrálisába, stb.) után az utolsó napon a délelőttöt az iskolában töltöttük nyelvi feladatokkal és játékokkal, majd Madridon keresztül érkeztünk haza.

Korponay-Szabó Péter

projektkoordinátor


Finnország (2023. 09.30 – 10.07.)

 

2023. október első hetében először valósult meg Erasmus+ diákmobilitás KSZJ-s diákokkal. Az elmúlt évben már volt közös zenei projektünk a finn Seinäjoki-ban lévő Nurmon yläaste iskolával, ezúttal pedig egy 8. osztályos diákokból álló csoporttal (Bárdosy Csaba, Csanaki Ádám, Kisics Johanna, Széplaki Enikő, Szigeti-Bók Csenge) utaztunk a finn partnerintézménybe.

A helyi iskolarendszerrel való ismerkedés, és a tanórák látogatása mellett számos interaktív tevékenységbe is bekapcsolódtak a diákjaink. Az Aalto centrum, a könyvtár és más helyi nevezetességek (pl. a kórházmúzeum) meglátogatásán kívül kipróbálhatták az igazi finn szaunát, részt vehettek egy vezetett „mocsárjáró” túrán, főzőfoglalkozáson és emellett megismerkedhettek a hagyományos finn játékokkal is (Mölkky, finn baseball, stb.).

A kis KSZJ-s csapat remekül helytállt mind az angol nyelvhasználatban mind pedig a projekthét kihívásainak teljesítésében és már alig várják a finn vendéglátó diákok magyarországi látogatását áprilisban.

 

Korponay-Szabó Péter

projektkoordinátor


KSZJ-s diákok Erasmus programon Belgiumban

Márciusban 10 KSZJ-s gimnazista diákunk vett részt egy egyhetes Erasmus mobilitáson, ahol a fogadó iskolánk a Scholengemeenschap De Bron - College Melle volt, ami egy Genttől nem messze fekvő nagy hírű középiskola, mely már 1837 óta nyújt keresztény szellemiségű nevelést a diákságnak jozefita atyák vezetésével. A héten a diákjaink megismerkedtek az iskolával és az ott folyó oktató-nevelő munkával (három tanulónk az ottani diákotthon vendége is volt néhány napig!), emellett részt vehettek különböző foglalkozásokon (angol-, latin-, spanyol-, holland- és németóra, de volt fizika, programozás, matematika, művészet és jógaóra is, valamint improvizációs foglalkozásra is sor került, sőt az egyik délután hagyományos belga desszerteket is készíthettek csoportokban). Diákjaink a magyar nyelv rejtelmeibe vezették be a házigazdákat, valamint az iskolánkról tartottak egy videós prezentációt, amit egy Kahoot vetélkedő zárt le. Az ottlétünk alatt elutaztunk a Brüsszeli Egyetemre, ahol különböző workshopokon vettünk részt, majd a belga tengerpartra is ellátogattunk. Az utolsó napon ismét Brüsszelbe mentünk, ahol hordozható multimédiás tárlatvezetővel bejártuk a Parlamentáriumot, majd az Európai Parlament üléstermébe is beléphettünk. A napot - és az Erasmus mobilitást - egy hangulatos brüsszeli vendéglőben zártuk, és másnap vettünk búcsút a vendéglátó diákoktól és tanároktól, akiknek ezúton is köszönjük a szervezést és a kinti élményeket.

Korponay-Szabó Péter (koordinátor) és Genáhl Ildikó (kísérőtanár)


KSZJ-s diákok Erasmus programon Erdélyben

 

Az őszi spanyol mobilitás után most februárban került sor az erdélyi utazásra a Székely Mikó Kollégium vendéglátásában Sepsiszentgyörgyben, ahol újra találkozhattunk a Jerezben megismert iskola diákjaival, sajnos ezúttal azonban már a spanyol partnerintézmény részvétele nélkül.

A héten az Erasmus-úton részt vevő tizenkét 7. osztályos diákunknak lehetősége volt tanórák megtekintésére, kulturális programokon való részvételre (interaktív városnézés, színházi előadás, téltemető ünnepség, múzeumlátogatások, stb.) és természetesen a környék (Csernáton, Kézdivásárhely, Szt. Anna-tó, Törcsvári kastély, Brassó, stb.) bejárására, valamint a prezentációjuk előadására és a kinti diákokkal való ismerkedésre.

Köszönet Jakabos Erika és Vizeli Judit tanárnőknek a segítségért, valamint Lőrincz Enikőnek a kinti programok szervezéséért, aminek köszönhetően mindnyájan sok-sok szép élménnyel érkeztünk haza és már most várjuk a mikós diákok áprilisi látogatását Zsámbékon.

Korponay-Szabó Péter, koordinátor

Görögország (2024. 03.03 - 03.16.)


2023-ban Görögországból vett részt iskolánkban szakmai látogatáson egy három fős tanári gárda és idén tavasszal jómagam kaptam meghívást Edessában lévő szakképző iskolájukba, ahol nemcsak az intézmény sajátosságaival és az éppen folyamatban lévő nemzetközi Erasmus projektjükkel ismerkedhettem meg, hanem más országokból érkezett pedagógusokkal együtt délutánonként interaktív workshopokon is, melyek fő témája a tartalom és nyelvbe integrált tanulás (CLIL) módszer volt.

A kölcsönös szakmai tapasztalatcsere mellett részt vehettünk a külföldi diákcsoportok projekthez kapcsolódó prezentációin is, valamint sikerült kialakítani iskolák közti kapcsolatot a görög és a lengyel résztvevőkkel, amelyekből a jövőben akár közös projekt illetve diákmobilitás is kialakulhat.


Szakmai látogatás a La Salle Saint-Charles iskolában Réunion szigetén

Az elmúlt tanévben sikeres Erasmus+ szakmai látogatáson vettem részt a Jerónimo Emiliano de Andrade középiskolában az Azori-szigeteken, és itt merült fel annak a lehetősége, hogy egy újabb háromoldalú együttműködést dolgozunk ki az itteni és a Réunion szigetén található La Salle Saint-Charles iskolával (amellyel a portugál iskola már jelenleg is kapcsolatban áll). Így kerülhetett sor a mostani látogatásra, amelyet gondos előkészület előzött meg. Ennek során a kinti koordinátorral megvizsgáltuk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek mindkettőnk iskolájának Erasmus-programjában fejlesztendő terület, és ezek alapján dolgoztuk ki a szakmai látogatás programját.

A látogatás során lehetőségem nyílt megismerkedni az ottani oktatási rendszer sajátosságaival, és számos tanórát látogathattam meg, nagyrészt az általános iskola felső tagozatos osztályaiban, de ellátogattam az intézmény középiskolai épületébe is. Több érdekességet figyeltem meg (pl. a kötelező iskolai egyenruha napi használata vagy a papíralapú tankönyvek teljes hiánya), de leginkább a pedagógusok és a diákok nyitottsága nyűgözött le, és az, hogy bárhol tartottam prezentációt a saját iskolámról, egyhangúlag támogatták a jövőbeli kooperációt, amit az iskolavezetés is támogatott.

Reményeink szerint a jövőben sikerül megszervezni ezt a háromoldalú együttműködést, és sikeres diákmobilitásokat tudunk végrehajtani, illetve fogadni a két sziget diákjait.

Természetesen az iskolai munka mellett arra is jutott idő, hogy a sziget természeti szépségeit bejárjam, így jutottam el a Grand Galet vízeséshez, a Piton de la Fournaise vulkánhoz, és túrázhattam Cilaos meseszép vidékén. Az óceánban sajnos hemzsegnek a cápák, ezért a legtöbb helyen tilos fürdőzni, de a Grande Anse tengerpart még így is fenséges látványt nyújt a turistáknak.

Korponay-Szabó Péter

Kurzus és job shadowing az Azori-szigeteken


Az Erasmus+ program keretében még 2022 októberében részt vehettem az IntarAct által szervezett „Game-based learning and gamification” című kurzuson. A tanfolyam sok tekintetben volt hasznos, hiszen a mai oktatási gyakorlatban a pedagógusok gyakran szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy diákjaik nem, vagy csak minimális mértékben motiváltak az oktató-nevelő folyamatokban. A kurzus számos ötlettel, és jó gyakorlattal látott el, hogy a játékélménynek és az erre épülő gamifikációs technikának fontos szerepe lehet a hatékonyabb tanulásban és a motiváció fokozásában.  A különböző játékmechanizmusok és motivációs technikák, valamit a kompetitív és kooperatív játékok elméleti elsajátítása után két 
olasz és két német kollégámmal együtt gyakorlatban is ki tudtuk próbálni a tanult gyakorlatokat.
Mivel a kurzus színhelye egy iskola könyvtárában volt, ezért lehetőségem nyílt
megismerkedni az ottani oktatási gyakorlatokkal is, valamint az iskola Erasmus múltjával és jelenével. Ennek egyik jelentős hozadéka volt, hogy januárban már szakmai látogatás keretében látogathattam vissza az iskolába előkészítve ezzel további jövőbeli mobilitásokat iskolánk tanárai és diákjai számára.