Rovinj, 2023. 07.15. – 23.
Erasmus+ pályázaton nyert iskolánk, ennek keretében utazhattam én is a horvátországi Rovinjba, ahol az együttműködést, empátiát és a toleranciát fejlesztő technikákkal ismerkedhettem meg.
A kurzus elején a nagy meleg ellenére lelkesen vetettük bele magunkat az ismerkedős játékokba; találtunk magunknak keresztnevünkkel alliteráló vezetéknevet, és így hamar megtanultuk a csoport tagjainak nevét. Kis csoportokban együttműködést segítő játékokat játszottunk, ezzel is megismerve az éppen aktuális csapattársakat, illetve azok személyiségét.
Játszottunk a gombolyaggal, pókhálót készítettünk egymással, amelyben megosztottuk kedvenc, illetve kevésbé kedvenc élményeinket ez elmúlt időszakról. Kicsit furcsa volt szinte ismeretlen embereknek megnyílni, de utólag azt éreztem, hogy talán könnyebb is volt, mintha közvetlen ismerősnek mondanám. Ebben a játékban is közelebb kerültünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. A szembecsukós játékkal tovább növeltük egymás felé a bizalmunkat.
A nap második felében izgalmas, „rémes” játékokat követően feszültséglevezető, agressziókezelő játékkal, a kínai harccal lett igazán teljes a keddi nap.
A következő napon a papírlapé, illetve a rajzolásé volt a főszerep; együttműködés és társismeret, valamint persze csapatépítés volt szerdán is a középpontban. Minden játékot nagyon élveztünk, szívesen gondolok vissza arra, amikor hajtogattunk a papírból egy ránk jellemző dolgot, vagy a hógolyó-csatára éppúgy, mint a képregény rajzolóra.
Csütörtökön empátiafejlesztő feladatokkal indítottuk a napot és igazából egész hosszan játszottunk különböző szerepekben. Játszottunk csapatban, párban, illetve egyénileg is. A páros és csapatjátékoknál már annyira tudtunk egymással játszani, hogy nem számított, ki kivel kerül össze, mindenki nagyon jól tudott együtt dolgozni. A napot toronyépítéssel zártuk, ami jó kis kihívás volt a csapatok számára. Végül mindenkinek sikerült „nagyot” alkotni.
A kártyás játékokkal mély érzések, gondolatok láttak napvilágot, a papírtorony építésnél az egyéni ötletek és az együttműködés kettősségével találkozhattunk, míg a mozgásos feladatok a csapatépítésen túl a jókedvünket is növelték. Sok tapasztalattal gazdagodtunk.
Végül eljött az utolsó „tanítási nap”. A csapat, mint egy összeszokott osztály volt már jelen. Kedves üzeneteket írtunk egymásnak és telefonszámot, email címet cseréltünk. Azért természetesen még mindig jókat játszottunk. A kurzusvezető próbálta feldobni a hangulatot egy kis mozgós usi-busi játékkal.
Ezen a napon sokat improvizáltunk. Érdekes volt látni, hogy a véletlenszerűen összekerült párok mennyire egy hullámhosszon vannak már; szinte egymás gondolatait folytatták!.
Összességében egy nagyon jó képzésen vettem részt. A csapatépítő feladatok hozzájárulnak a közös problémamegoldáshoz, fejlesztik az empátiát és a csoportba és önmagunkba vetett bizalmat, fokozzák a kreativitást és növelik az önbecsülést.
Sok mindent tudok majd a tanítási mindennapokban használni, így igen hasznosnak bizonyult ezen a téren a képzés, de szemléletformáló játékai, helyzetei révén a hozzáállásom, gondolataim is átalakultak, aminek szintén nagy hasznát veszem majd a jövőben. Jó volt a csapattagokkal a sok beszélgetés, tapasztalatcsere, jó baráti viszonyok is kialakultak. Jó volt megismerni a nemzetközi viszonyokat is, és megosztani egymással a tudásunkat.
A képzés zárásaként egy közös hajókirándulással búcsúztunk a csapattól, az oktatónktól, illetve a szervezőktől. Vrsarba látogattunk el, megnézhettük a csodás kis városkát, aztán a közeli fjordba hajóztunk, ahol a tengerben fürödtünk, és még delfint is láthattunk. Végül még a vihar előtt visszaértünk Rovinjba, ahol a búcsúé volt a főszerep.
Vizeli Judit
’Spice Up Your Teaching’: módszertani továbbképzés Máltán
Simon Kinga
Nagy örömömre 2023 tavaszán bekerülhettem az iskola Erasmus+ programjába. A célkitűzéseink közül a motiváció témája érdekel a leginkább. Véleményem szerint csak az a tanár képes igazán motiválni tanítványait, aki maga is motivált a tantárgyában. Ezért olyan képzést kerestem, amelynek a motiváció került a fókuszába. Máltán találtam rá a címben is olvasható ’Spice Up Your Teaching’ öt napos kurzusra.
A kurzus helyszíne a fővároshoz közeli St Julian’s nevű városban található, emiatt a szállásomat is oda foglaltam, s így mindennap a tengerparton gyalog közlekedtem oda s vissza, gyönyörködve a tengerben és a város napfényes lüktetésében.
Már az első reggel lenyűgözött. Rengeteg tanár és diák is összegyűlt a képzés helyszínén, de ügyesen és gyorsan mindenki megtalálta helyét, ugyanis példaértékű volt a szervezettség. A csoportom nyolc tagból állt, a kurzusvezetőnk egy jól felszerelt kis terembe vezetett minket. A bemutatkozás során kiderült, hogy a V4-ek országából jöttünk: két cseh, két szlovák, három lengyel és jómagam magyarként. A kurzusvezető, aki francia származású egyébként, igen gyorsan oldott légkört teremtett. Hamar kiderült az is, hogy többen katolikus iskolából jöttünk, hasonló értékrendet képviselünk pedagógusként és magánéletünkben egyaránt.
A képzések reggel 9.00-től délután 14.30-ig tartottak mindennap kisebb nagyobb szünetekkel. Végig az volt a metodika, hogy először átéltük diákként a feladattípusokat, majd megbeszéltük, hogy mik a tapasztalataink, hogyan lehetne esetleg tanárként még színesebbé tenni vagy egyáltalán milyen változatok lehetnek még az adott tevékenységet illetően. Többek között beszéltünk arról, hogyan bátorítsuk a tanulókat arra, hogy beszéljenek idegen nyelven. Szó volt a különböző tanulási technikákról is. Átélhettük a diktálás játékos változatait, az együttműködés nehézségeit és örömeit. Sok-sok a nyelvtanításban hasznos online lehetőséget is kipróbálhattunk. Bevallom korábban idegenkedtem a Cuisenaire rudak használatától, azonban Máltán megtapasztalhattam, hogy például egy történet elmesélésekor segíthet a tanulóknak az együttműködésben és a megszólalásban is. Egy vastag mappára való módszertani ötlettel térhettem haza, amit itthon igyekszem kipróbálni, továbbgondolni, megbeszélni a kollégáimmal.
Málta magával ragadott. A képzésen kívül, a fennmaradó időben megnéztük a főváros nevezetességeit. Idegenvezetőnk (egy lelkes nyugdíjas, még mindig motivált tanár) részletesen mesélt többek között a lovagokról, a máltai kereszt szimbolikájáról, Valletta híres Szent János katedrálisáról, s a benne található híres Caravaggio festményről, mely iskolánk névadójának, Keresztelő Szent Jánosnak a lefejezését ábrázolja. Történelmi okok miatt szinte mindenki tud angol nyelven, ezért gyakorlásnak is kiváló helyszín Málta. St Julian’s városában megcsodáltam a jellegzetes épületeket s még inkább az apró szentcsalád díszeteket a régi házakon a házszámok közelében. Jó volt azt is megtapasztalni, hogy a kereszténység virágzik Máltán, az angol nyelvű misén és a máltai nyelven tartott szentmiséken is sokan vettek részt, öröm volt ott is a hívekkel együtt imádkozni.
A beszámolóm végén szeretnék köszönetet mondani az iskola vezetésének, hogy lehetővé tette a programban való részvételemet és Korponay-Szabó Péternek a sok segítséget, amit a koordinátorként biztosított számomra. Csak biztatni tudok mindenkit, tanárt és diákot egyaránt, hogy aki csak teheti, vegyen részt bátran az Erasmus-programon.
Játszunk szakmát!
Horvátország, Rovinj
2023. július 30. – augusztus 5.
2023 augusztusában a Játsszunk szakmát! – játékos módszerek és digitális eszközök a pályaorientációs tevékenységekben című kurzuson vettem részt a horvát tengerpart csodálatos városában, Rovinjban. A képzést izgatottan vártam, hiszen ez volt az első Erasmus mobilitásom. Kíváncsi voltam, milyen tevékenységek várnak rám az ötnapos kurzus alatt, milyen lesz a tréner személyisége, milyen kollégákkal fogom eltölteni a hetet? Kétségeim rögtön az első napon eloszlottak, éreztem, hogy sokat fogok tanulni és nagyon jól fogom érezni magam a következő pár napban.
Mivel a kurzus magyar nyelvű volt, csoporttársaim is magyar iskolákból jöttek. Különféle iskolatípusokból érkeztünk - általános iskola, gimnázium, szakképző iskola, technikum – illetve voltak köztünk kollégiumi nevelőtanárok is. Nagyon érdekes volt, ahogy a közoktatás különböző területéről kapcsolódtunk rá a tanfolyam témájára és különösen üdítő volt, hogy gyönyörű környezetben, pozitív légkörben, kipihenten, motiváltan, vidáman tanultunk együtt a hét folyamán.
A tanfolyam során az iskolai pályaorientációs tevékenységet jártuk körül, megismertük annak online és hagyományos környezetben megvalósítható módszereit, eszközeit. Úgy gondolom, hogy pedagógusként kiemelt szerepünk van a pályaorientációs folyamatban, a diákok továbbtanulásban való hatékony támogatásában, a lehetőségek megismertetésében, iránymutatásban. Szorosan kapcsolódik ehhez a tevékenységhez az önismeret, a tanulási motiváció fejlesztése is.
Különösen tetszett az online kitölthető POM - Pályaorientációs Mérő- és Támogatóeszköz, mely önértékelésen alapuló kérdéssorokból (érdeklődés, kompetencia, személyes tulajdonságok) és egy gyakorlati tudást mérő MTMI-feladatsorból áll. Alkalmazását a 7., de leginkább a 10-11. évfolyamon nagyon hasznosnak tartanám. Véleményem szerint, nagymértékben segítené a pályaválasztás előtt álló diákokat döntésük meghozatalában.
A mérőeszköz fejlesztésében trénerünk, Szabadiné Viszmeg Erzsébet is részt vett. Benne egy igazi, elhivatott pedagógust ismerhettem meg, aki a hét folyamán igyekezett minden gyakorlati és elméleti tudását átadni nekünk, még a tanfolyam témáján túl is.
Aminek különösen örülök, hogy a kurzus során olyan alkalmazásokkal, módszerekkel ismerkedtem meg, melyeket osztályfőnöki és szaktanári munkámban egyaránt tudok hasznosítani.
Schwarczné Kemény Borbála
Egy csodás hét Rovinjban (2023. július 30. – augusztus 5.)
Idén is megadatott, a tavalyi nagyszerű kurzus után, hogy idén is jelentkezhettem egy újabb kurzusra, amely szintén ebben a fantasztikus városban került megrendezésre. Mivel tavaly teljes mértékben elégedett voltam a Jutaki Bt. által szervezett kurzusommal, idén is tőlük választottam ki egy kurzust, bízva abban, hogy ugyanolyan színvonalas lesz, mint a tavalyi és ugyanúgy hasznosítani fogom tudni a tanítási munkám során.
A pályázati finanszírozás a kurzus előtt kb. 1 hónappal derült ki, így csak későn tudtam szervezni a szállást és az egyéb dolgokat. Idén szintén a családommal együtt terveztük az utat és olyan nagy szerencsénk volt, hogy – valószínűleg egy visszamondás miatt – nagyon jó helyen, az iskolától 2 percre, a többihez képest jó áron kaptunk egy nagyon színvonalas szállást, egy Monarchia korabeli házban. A parkolás volt egy kicsit macerás, de azt is meg tudtuk oldani zökkenőmentesen.
A kurzusom címe: Kalandra fel! – IKT 2. A kurzust egy nagy tudású kollégánk, Krizsán Pál tartotta, aki aktívan tanít Pilisvörösváron, mellette pedig több éve oktatási informatikai szakértő is. A kurzus témája mindenféle olyan informatikai alkalmazás megismerése, amely a mindennapokban nagymértékben segíti az oktató munkánkat.
Esős időben indultunk el a kurzus előtti szombaton, ami ki is tartott majdnem Rovinjig. A vasárnapi ismerkedéskor kiderült, hogy egytől-egyig nagyon szimpatikus kollégákkal és trénerrel leszek 1 hétig ezen a kurzuson. A Jutaki Bt. mindenben precízen segítette a tanfolyam zavartalan működését, amely szintén a patinás gimnázium épületében zajlott.
A tanfolyamon megismerkedtünk trénerünk segítségével több, mint 20 alkalmazással illetve sok olyan oktatást segítő ötlettel, tippel, trükkel, amelyek nagy része, nekem, mint informatika tanárnak is ismeretlen volt eddig. Felsorolni is sok lenne, de nekem leginkább a Clipchamp egyszerű videószerkesztő, a Blooket, Educaplay és a Genially oktatást segítő játékos programok tetszettek. Inspirációt, kedvet adott ahhoz, hogy új dolgokat próbáljunk ki munkánk során, illetve megismertessük majd otthon kollégáinkkal ezeket az alkalmazásokat.
A hétköznapokban délutánonként a tengerparton, esténként a csodás belvárosban töltöttük az időnket, illetve 2 kirándulást tettünk a szomszédos városokba, Porečbe és Pulába, ahol szintén strand és városnézés volt a program. Sajnos pénteken és szombaton volt nagyon rossz idő, ami miatt a hajókirándulás elmaradt, de a tanfolyam szervezői tanulási és konzultációs lehetőséget biztosítottak számunkra ekkor is az iskolában.
Összességében nagyon tartalmas héten vagyok túl, ahol nagyon jól éreztem magam és mindennel meg voltam elégedve. Köszönet érte a Jutaki Bt.-nek a lebonyolításért, Korponay-Szabó Péternek a rengeteg szervezői munkáért és az iskolavezetésnek a lehetőségért.
Schwarcz Gyula
Globális felelősségvállalásra nevelés a fenntarthatóság tükrében - kurzus Valenciában, Spanyolország rejtett ékkövében
Iskolám sikeres Erasmus+ pályázatának köszönhetően 2023. július 17- 22. között vettem részt az Europass Teacher Academy Climate Change and Global Citizenship szakmai továbbképzésén, Valenciában.
A kurzus címe azonnal felkeltette érdeklődésemet. Hiszem, hogy pedagógusként fontos feladatunk, hogy a ránk bízott tanulóknak a szaktárgyak tanításán túl olyan ismereteket, készségeket, értékeket is át kell adnunk, amelyek lehetővé teszik, hogy felnőtté válva hozzájárulhassanak egy befogadóbb, igazságosabb és békésebb világ megteremtéséhez.
Spanyol trénerünk, Maria Honrubia több, mint 10 kulturális fesztiválon dolgozott Spanyolországban, az Egyesült Királyságban, az EEUU-ban, Mexikóban, Kolumbiában és Peruban, és részt vett az Európai Unió által finanszírozott különböző kulturális projektekben az innovációról, a digitalizációról és a fenntarthatóságról. Maria a kurzus témája iránti elkötelezettségének köszönhetően értékes szakmai tapasztalatokra tehettünk szert olasz és szlovák kollégáimmal.
Közösen gondolkodtunk egy olyan oktatási szemléletmódról, amely abból indul ki, hogy korunk embere már egy globalizált világban él, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül a globális perspektívát, az összefüggések megértését, kritikus gondolkodást, az aktív részvételt.
Szerencsére mindannyian felkészült angolnyelvtudással érkeztünk, így nyelvi nehézségek nem akadályozták a kapcsolatépítést és a közös munkát. A csapat valamennyi tagja rendkívül aktív, nyitott volt, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. A foglalkozások jó hangulatúak, változatosak voltak, a csoportban végzett munkáink során megvitattuk az adott állam törvénykezési hozzáállását a globális felelősségvállalás terén, beszélgettünk arról, hogy ez miként működik a gyakorlatban, mik a személyes tapasztalataink és milyen jó gyakorlatokat alkalmazunk saját iskolarendszerünkben. A gyakorlati tevékenységek lehetőséget biztosítottak arra, hogy ne csupán tanárként, de az adott szituációban, a feladatok elvégzése közben tanulóként viselkedve, a tanulók szemszögéből is értékeljük tevékenységünket, illetve azok várható hatásait.
A kurzuson megismerkedtünk a téma alaptéziseivel, elméleti hátterével: a globális felelősségvállalásra nevelés alapelvei szerint a szociális és politikai összefüggések megértetése, az aktív állampolgárok nevelése a legfontosabb cél, akik tudatában vannak társadalmi egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal, és képesek saját lehetőségeiket kihasználni ezek csökkentésére.
A „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” nevelési módszer lehetővé teszi, hogy az egyén a globális társadalom tagjaként cselekedjen es foglalkozzon globális kihívásokkal.
Bár már jártam korábban Spanyolországban, újra és újra lenyűgözött a spanyolok pozitív életszemlélete, kedvessége és segítőkészsége. Nem véletlen, hogy Valencia Spanyolország egyik leglátogatottabb városa, itt ugyanis együtt létezik a régi, az új, sőt a futurisztikus és ez egy olyan egyveleget alkot, ami teljesen egyedülállóvá teszi ezt a várost, ezért bármikor szívesen visszatérnék, hogy további élményeket gyűjthessek.
Köszönöm a lehetőséget az iskolám vezetőségének és a koordinátoromnak, Korponay-Szabó Péternek, hogy ismét hasznos dolgokat tanulhattam egy lehengerlően gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező városban, és hogy ezt a tudást diákjaim és kollégáim javára használhatom fel.
Megyesi Éva
Környezetbarát iskolák a fenntartható jövőért – Egy hét Izland szigetén
Az izlandi repülőtérről kilépve megcsapott a friss, hűvös levegő. Akkoriban kezdődött hazánkban a kánikula (újabb hulláma), így megkönnyebbülés volt az Atlanti-óceán hűsítő szele és a sziget kellemes, 15°C-os nyári hőmérséklete.
Második alkalommal vettem részt Erasmus+ mobilitáson, a kurzus témája ezúttal is a fenntartható fejlődés volt. Tökéletes helyszín a környezettudatos gondolkodáshoz egy olyan ország, amely ebben élen jár. Különleges természeti értékeikre nagyon vigyáznak Izland szülöttei, ez a magatartás apáról fiúra száll.
A szigetet a vulkáni működés hozta létre, s ennek nyomai mindenhol jelen vannak. Lávamezők, helyenként mohával fedve, vulkáni kúpok, forró vizek feltörései. A geotermikus energiát a gazdaság számos területén hasznosítják.
Kurzusom neve: környezetbarát iskolák a fenntartható jövőért, helyszíne pedig Földünk legészakibb fővárosa, Reykjavík volt.
Húsz fős csoportunkba Európa számos országából érkeztek résztvevők: Lengyelországból, Csehországból, Finnországból, Németországból, Görögországból és Ausztriából. Magyarországot négyen képviseltük. Tanárunk, Santi, Spanyolországból származott, jól felkészült, lelkes, hiteles pedagógusnak ismertük meg.
A tanfolyam az iskola bemutatásokkal kezdődött, amit kiegészítettek az adott országgal kapcsolatos érdekességek is. Már ekkor igen barátságos és vidám volt a hangulat.
A képzés központi témája a klímaváltozás volt, illetve az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatásainak elemzése. Napról-napra egyre több összefüggés tárult fel.
Főbb témakörök a légkör, vízburok, energiahordozók, élelmiszerpazarlás és a fenntartható városok voltak.
Az egyes témakörök bevezetése az alapvető földrajzi ismeretek elsajátításával indult, ezután Santi gondolatébresztő kérdéseket, problémákat vetett fel. A tanultak elmélyítésére, az összefüggések feltárására elsősorban páros munkában, vagy csoportmunkában elvégzendő feladatokat kaptunk. Rendeztünk ötletbörzét, sőt szabadtéri szerepjátékok, játékos feladatok is színesítették programunkat.
Kalkulátorok segítségével felmértük, hogy mennyire környezetbarát életmódot folytatunk, mekkora az ökológiai és a vízlábnyomunk.
Számomra talán a legérdekesebb az élelmezés és a klímaváltozás összefüggése volt. Hihetetlen mértékű (1,3 billió tonna) élelmiszer megy veszendőbe minden évben, miközben több mint 800 millió ember éhezik. Az élelmiszeripar használja fel az édesvíz készletünk 70%-át. Egy bögre kávé előállításához 800 liter víz szükséges, egy tojás is 185 liter víz felhasználását igényli, ami kb. három zuhanyzásnyi vízzel egyenértékű. Ha csak egyharmadát megspóroljuk a kidobásra kerülő élelmiszernek, az 30 évnyi ivóvízellátást jelent a Föld minden lakójának.
Sok hasznos gyakorlati ötletet, segítséget is kaptunk, pl. megtanultuk hogyan készíthetünk üvegházat, víztisztítót házilag, egyszerű anyagokból, vagy hogyan komposztáljunk.
A tantermi oktatás mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettünk. Ellátogattunk egy geotermális területre, ahol iszapfortyogók, forró víz feltörések jelezték a vulkáni aktivitást, majd Izland legnagyobb geotermális erőművében megfigyelhettük, megérthettük hogyan hasznosítják a geotermális energiát. Izland energiafelhasználásnak 99%-a megújuló energiából származik. Meleg vízzel fűtik a lakásokat és az üvegházakat is. Utóbbinak köszönhetően olyan növényeket is termesztenek az országban, mely a sarkkör közeli hűvösebb éghajlat miatt nem terem meg szabadföldön. Egyik kirándulás alkalmával eljutottunk Friðheimar paradicsom gazdaságába, ahol több mint 4000 négyzetméteren, termálvízzel fűtött hatalmas üvegházakban termesztik a paradicsomot. Az egyik üvegházban működik egy étterem is, ahol természetesen paradicsomlevest szolgálnak fel. Csoportunkat is vendégül látták egy tál friss, finom levesre.
Egyik nap örömteli feladatot kaptunk. Elvittek a Reykjanes-félsziget egy süppedős talajú, mohás területére, ahol 400 darab molyhos nyír facsemetét kellett elültetnünk. Ezek a facsemeték méretükben igen elmaradnak a hazánkban megszokottaktól, kb. tulipán méretűek voltak. Többször eszembe jutott, hogy jó lenne 10-20 év múlva megnézni a már 1-2 méterre felnövő nyírfaerdőt. A sarkkör közelében, a tundrán már nem nőnek magasra a fák, a hideg, a szél, a hó ezt megakadályozza.
Délutánonként csoporttársaimmal, vagy magam jártam Izland meseszép tájait.
Földrajz tanárként különös élmény volt, ahogy életre keltek a tanóráimon vetített képek. Az Eurázsiai és Észak-amerikai kőzetlemez felszínre bukkanó határa, a Blue Lagoon, a Vatnajökull Nemzeti Park a gleccserlagúnákkal, a megszilárdult lávafolyamok, a tundra csodálatos, fenséges tája. Egy teljesen új világba csöppentem, amelynek minden perce új és új felfedezést hozott.
Mindeközben csoportunk igazi közösséggé formálódott a közös élmények, beszélgetések, az együtt gondolkodás hatására. Sok érdekességet megtudtunk egymás országáról, szokásairól, iskolájáról. Bízom abban, hogy egyik fő célom, egy partneriskolai kapcsolat kiépítése is sikerrel járhat.
Tartalmas, hasznos, vidám hetet töltöttem az Atlanti-óceán ölelésében fekvő szigeten, melyért nagyon hálás vagyok. Köszönöm elsősorban Erasmus koordinátorunknak, Korponay-Szabó Péternek, akire ezúttal is mindenben számíthattam.
Brücknerné Bánhidi Csilla
Egy hét Firenzében - a fenntarthatóság jegyében
Egy forró augusztusi napon érkeztem az olaszországi Firenzébe azzal a céllal, hogy részt vegyek a Europass Teacher Academy hatnapos kurzusán. Ennek címe a következő volt: „Környezetvédelmi ajánlások a fenntartható iskolák számára”. A sustainable school (fenntartható iskola) kifejezés a magyarországi öko-iskola megfelelője. Ezt a címet a Keresztelő Szent János Iskolaközpont is elnyerte, a kurzus ezért különösen hasznosnak ígérkezett számomra.
Az oktatás helyszíne Firenze belvárosában volt, a Santa Croce templom közelében. A girbegurba utcácskák valamelyest megnehezítették a tájékozódást, főleg úgy, hogy minden reggel más irányból közelítettem meg az iskola épületét. Különleges élmény volt, amikor egy ilyen reggelen a város egyik főterén megpillantottam Michelangelo Dávid-szobrát – azaz annak másolatát, mert az eredetit a Galleria dell’ Accademia múzeumban őrzik. Sétáim során jó tájékozódási pontnak bizonyult a várost kettészelő Arno folyó, amely számomra egy kicsit a Duna két partján álló Budapesthez tette hasonlóvá Firenzét.
A kurzust Tamara Slovinská tartotta, aki Csehországból származik, de már hosszabb ideje Firenzében él. Tamara nemzetközi kapcsolatok szakon végzett a firenzei egyetemen, tanulmányai alatt főleg környezetvédelemmel foglalkozott. A tanfolyam résztvevői között volt rajtam kívül egy magyar, a többiek Görögországból, Bulgáriából és Spanyolországból érkeztek. Meglepődve vettem tudomásul, hogy egy ember kivételével senki nem volt biológia vagy földrajz szakos tanár – azt gondoltam, ezzel egyedül leszek. Viszont szinte valamennyien „fenntartható” iskolából érkeztek, s a környezetvédelem ügye mindannyiunk számára fontos volt.
A tanfolyam fő célja az volt, hogy gyakorlati ismereteket nyújtson a pedagógusoknak ahhoz, diákjaikat környezettudatos gondolkodásra neveljék. Feladattípusokkal ismerkedtünk, a módszerekről kis csoportokban gondolkodtunk. Megvitattuk az ENSZ fenntarthatósági célkitűzéseit, megismerkedtünk a permakultúra fogalmával és a hozzá kapcsolódó elméleti háttérrel. Ellátogattunk az Orti Dipinti közösségi kertbe, amely Firenze belvárosában egy kis üdítő oázis: önkéntesek munkájából fenntartott, zöldségeket, cserjéket, fűszernövényeket növelő mintakert. A kertben további praktikákat sajátíthattunk el: megtudhattuk, hogyan lehet tengeri sópárlatot vagy fűszerolajat készíteni, valamint megismerhettünk egy ősi öntözési eszközt, az ollának nevezett agyagedényt. Ez egy vízzel megtöltött kis korsó, mely a földbe beásva szép lassan ereszti ki pórusain át a nedvességet, épp annyit, amennyit a talaj megkíván.
A kurzus utolsó napján kulturális programként egy bortúrán vehettünk részt a toszkán borvidéken, ahol többféle vörös- és fehérbort, valamint olívaolajat kóstolhattunk két borászatban.
Firenze rendkívül gazdag műalkotásokban. Nagy örömöt jelentett számomra, hogy az Uffizi galériában olyan alkotók képeit láthattam, mint Botticelli, Leonardo da Vinci és Mantegna. Sajnáltam, hogy a templomok műkincseinek megtekintésére nem maradt időm, azon kívül, hogy szentmisén kétszer is részt vettem: Nagyboldogasszony napján a Dómban, vasárnap pedig a Santa Crocéban. Szállásom a Firenze fölötti hegyre épült Fiesoléban volt. A városka külön élményt jelentett szűk utcácskáival, ciprus- és olajfáival, és a Firenzére nyíló csodás panorámával. A kabócák zsongását mintha még most is hallanám.
Köszönöm az Erasmus programnak, a Keresztelő Szent János Iskolaközpontnak és Korponay-Szabó Péter koordinátornak, hogy lehetőségem nyílt erre az élményekkel teli és szakmailag is gazdagító útra.
Lakatos Rita
Filmkészítési technikák kurzus Cannes-ban
Bár a filmkészítés legkorábbi technikái nem Cannes-ból indultak el hódító útjukra, mégis a mai filmes események kiemelkedő helyszíne Cannes, ahol alkotók, színészek és rajongók is minden évben részt vesznek a világhírű Cannes-i Filmfesztiválon. Ezért egy Cannes-ba meghirdetett filmes kurzus lehetősége nagyon vonzónak tűnt számomra.
Amikor hallunk egy drámai hírt a TV híradóban, érzelmileg nem sok reakciót szoktunk megtapasztalni, ellenben egy jól megszerkesztett filmes jelenben a dráma sokkal erősebb hatást fejt ki érzelmeinkre, érzéseinkre. Együttérzők vagyunk, félünk, szomorúak vagyunk stb. Mégis hogyan lehet azt elérni, hogy a néző olyan érzelmi állapotba kerüljön és olyan megtapasztalásban legyen része, amit az alkotó szeretne?
A tanfolyamon 5 napon keresztül úgy tanultunk filmkészítési technikákat, hogy a legnagyobb alkotók mesterfogásait elemeztük. Jeleneteket néztünk klasszikus rendezőktől, mint Alfred Hitchcock Vertigo című alkotása, melynek egyes jelenetei szédítő kameraállásokat mutatnak, mivel a film központi témája a magasságtól való megszédülés, ami egy öngyilkossághoz vezet. Így kapcsolódik a kamera mozgása a szereplők lelki állapotához.
Hasonlóan sokkoló jeleneteket néztünk a Ryan közlegény megmentése című filmből, melynek legdrámaibb jeleneteiben a kamera végig szemmagasságban mutatja az eseményeket sikeresen azt az érzést keltve, mintha a néző is jelen lenne az eseményen, sőt annak középpontjában helyezkedik el.
Az Adèle étete című filmben pedig a szereplők arcát látjuk szinten kizárólagosan, ahol az érzelmek jelennek meg, mivel a rendező az egész filmben csak a belső lelki-érzelmi megélt pillanatokat akarta kifejezni.
A sok izgalmas jelenetelemzéseken túl nekünk is kellet gyakorlati munkákat készíteni a kurzuson. Első körben egy fényképet kellett készíteni és elemezni, én egy kolléganőmet fényképeztem le, amint közelít az iskola bejárata felé. A személyt a kép jobb harmadába helyeztem, amint éppen lépdel balra, a bal harmadban pedig az intézmény bejárata volt. Így hívtam föl a figyelmet az intézmény fontosságára a jelentben, kurzusvezetőm szerint helyesen alkalmazva a képharmadoló szabályt.
Egy másik gyakorlati feladat egy pillanatnyi életérzés bemutatása volt 3 filmes jelenten keresztül, és legalább egyben kellett alkalmazni a Travelling technikát, vagyis, hogy a kamera valósan mozog (nem csak „zoomol”). Az első jelentben egy közeledő vonatot mutattam be, egy másodikban közeledő autókat, a harmadikban pedig a célállomást vagyis a tengert, amint az ide vágyakozók megérkeznek. Igyekeztem több szempontot figyelembe venni az egyes jelentek között, de oktatóm szerint ezek közül egyes kapcsolatok, beállítások „túl voltak gondolva”, a néző pár másodpercben nem jut el ezekig az elemzésekig. Ebből az volt a tanulság, hogy jobban figyelembe kell venni a néző szempontjait, és kézzelfoghatóbbá kell tenni, hogy mit értelmezzen a látottakból.
Összefoglalva egy nagyon tartalmas kurzus volt és azon túl, hogy nagyon sok technikát tanultunk meg értelmezni és használni, a diákjaimnak az informatika órákon nemcsak egyszerű képösszefűzési technikákat tudok most már tanítani, hanem igényesebb, minőségibb filmkészítést fogok megmutatni és elvárni.
Jagicza Tamás
Befejezetlen vagy egyedien is már kész? A sajátos nevelési igény és Michelangelo – tanármobilitással Firenzében
„A sajátos nevelési igényű diákok tanításának sikeres stratégiái – bármely osztályban” – ezekkel a hívószavakkal vonzott be ismét az Erasmus+ program, és Firenze várt rám egy hétre: olasz trénerünk, Maddalena Bucciarelli szlovén és lengyel kollégáimmal együtt vezetett az elgondolkodásban. Maddalena mindig is a „határterületeken” dolgozott gyógypedagógusként és tanárként: fogyatékosokkal, külvárosi diákokkal, leszakadó rétegek butának bélyegzett gyermekeivel, az olasz szegény Dél elfelejtett falvainak kisiskolásaival és Afrikában is tanítva gyűjtötte össze tapasztalatát a „másként gondolkodó kis emberekről”, azaz a sajátos nevelésű igényűekről (SNI). Kiváló kollégákkal gondolkodhattam együtt: iskolapszichológusok és/vagy gyógypedagógusok, valamint óvodapedagógusok és gimnáziumi tanárok cseréltek eszmét saját iskolarendszerük példáiról, elveiről, illetve az adott állam törvénykezési hozzáállásáról. Jó volt együtt gondolkodni ezen az Erasmuson a kelet-európai kollégák között: a hasonló történelmi hagyaték közös alapot teremtett.
A kurzuson természetesen átvettük a tematika jól ismert alaptéziseit, de mindig a hétköznapok gyakorlata felől közelítve. Végigelemeztük a definíciók mögött megbújó régi és új neuropszichológiai elméleteket, érintve a magatartászavarok, az autizmus spektrumzavar, az ADHD, a diszlexia területeit, de bölcs trénerünknek és nagy tanítási tapasztalattal rendelkező kollégáimnak köszönhetően azonnal az egyes országok saját megoldási kísérleteit és útjait vizsgálhattuk. Semmilyen információ nem volt tehát felesleges vagy ismétlődő. A minden országra azonosan érvényes elméletek és a pályánkon tapasztalt országspecifikus valóságok közös halmazaiban keresgélve nagy beszélgetésekkel, hasznos gyakorlatmegosztásokkal töltöttük el az öt napot. A karanténoktatások által is leginkább sújtott Z- és Alfa-generáció olvasási és egyéb percepciós képességeinek romlása szintén visszatérő téma volt.
Hogy mire jutottunk? Arra, amire Michelangelo ötszáz évvel előttünk… Az úgynevezett fogolyszobrait (amelyeket a szemünk szinte befejezetlennek, félbehagyottnak, tökéletlennek, hibásnak, „másnak” láthat első látásra), ugyanúgy egyetlen márványtömbből faragta, mint a tökéletes Dávidot. Michelangelo minden alakja ugyanaz a teremtett Ember – csak éppen végtelen módozatban, kifejeződési formában… A diákot sem nekünk kell létrehozni, a maga egyedi létezésében már csodálatos, a pedagógus feladata hasonló ahhoz, mint ahogy a szobrász a kőtömbből kiszabadítja, kibontja a kőtömbben már előzőleg meglátott alakot, az Embert. Tanárként is az a feladatom, hogy kibontakoztassam az SNI-címke mögött az egyedire teremtett Embert.
Nem csak a betűszavakkal vagy a pszichológiai diagnózisokkal illetett diák a sajátos nevelési igényű, tulajdonképpen mi magunk is mind azok vagyunk… Kis csoportunkban egyetértés volt ebben az empatikus megközelítésben.
És persze ezer kulcsot kaptunk az egyéni tanulási helyzetek megoldására, számtalan jó gyakorlatot leshettünk el egymástól, megismerhettük egymás iskoláit, és persze jártuk és „végigettük” az örökkön csodálatos Firenzét, élveztük, hogy a Europass Teacher Academy iskolája a Dante-járta utcák közvetlen szomszédságában van, együtt cserkésztük be utolsó nap a soha nyitva nem lévő kis templomot, ahová Beatricéjét temették. Hallgattuk a város reneszánsz falaiból, alkotásaiból áradó hangokat, amelyek ugyanazt a szemléletet sugallták, amire mi jutunk minden nap a tanteremben: alázat és empátia, tudás és kíváncsiság, határozottság és bátorság. Oda kell lépni a sajátos nevelési igényű emberhez, és nekünk kell – a tudás birtokában – cselekedni érte. És olykor akár meg is kell ragadni azt a parittyát a gyerekek érdekében, ahogy a tökéletes Dávid kezében is használatra készen vár…
Hálásan köszönöm iskolánk Erasmus-koordinátorának, Korponay-Szabó Péternek, hogy ismét fontos dolgokat tanulhattam és részesedhettem az európai kultúra gazdagságából, és hogy ezt a megszerzett tudást mindenkori diákjaim javára használhatom fel.
Dr. Tima Renáta
