Diák Lapok
*
A 12. osztály kapta házi feladatul, hogy írjon választ Ady Endre Elbocsátó szép üzenet című versére Léda nevében. Az alábbi szép vers gyönyörű megoldása a feladatnak. Sárai-Szabó Alexandra írta. Ugye szép?
Sárai-Szabó Alexandra:
Válasz Ady Endre Elbocsátó üzenet című versére
Suttogtam neked százszor, százféle kéjt,
Buján tartottalak karjaim közt, mezítelen,
S hittem ostobán, mámorral telve,
Hogy szerelmedtől szégyen engem nem gyaláz.
De soraidtól mar engem szó, a bűnös éjszakák
Ezernyi fényéből szűrődő léha pőreség,
A cikázó emlékek poros gardedámja.
Sorsod sorsom által lett telítődve, cipeltem
Terheid súlyát gyöngéd kebleim felett,
S most egyszerre zuhan rám e csúfos
Csókokkal átszőtt Zeuszi hatalom.
Pedig nem vagy te Isten, se fél se egész,
Tolladból kérkedő szó, mintsem villám tör elő.
Bár ékes Léda-zsoltárom ámító kegy
Légyen csupán, s engem mámorított is
Hányszor sorsom szépítni vágyakoztál,
Átadni szánalomból szült hervadt szóvirágokat,
A régi szenvedély, még háborgatja lelkemet.
Úgy érzem magam, mint viharűzött a tengeren,
Üres csónakként imbolygok tenyered barázdáin,
Elhullott életem millió darabkája támaszt.
Hallom láncok fémes csörgését márványos szívemen,
Pattogó tűzben forrni elmormolt ősi asszonyáldást,
Imádkozó atyák reverendái megkövült felszínén.
Álarcot húztál éveken keresztül színem előtt,
Farsangi mulatságot szított lázadásod ellenem.
Ím hiába vágynám áltatni tovább önmagam,
Ellened, érted csatát vívni, tört szíved közepébe
Emelni, most már nem visz rá a lélek,
Pedig szabadságod értéktelen kacat.
Igásként vontál magaddal évek pergése nyomán,
Lábnyomod részleges, más nőket ringattál öledben
Párhuzamost énvelem, s ajkam még sem szitkozódik,
Általam híreden nem esik javíthatatlan csorba.
Arcomra kendőt terítve gyászolom szerelmünk,
Sírba helyezem a szenvedély minden szikráját,
Hogy onnan csupán véres, körömszakadtig tartó
Mozdulattal áshassam ki őrült elmém pattanásakor. *