Szászfalvi László tanévnyitó beszéde
a zsámbéki Premontrei iskolában
(Elhangzott Zsámbékon 2010. augusztus 31-én)

Főtisztelendő Perjel Úr! Elnök Úr! Tisztelt Igazgató Úr! Kedves Tanárok és Diákok! Kedves

Ünneplő Gyülekezet! Kedves Testvérek!

A 126. zsoltár néhány versével köszöntöm a zsámbéki Premontrei Iskola tanévnyitójára összesereglett és ezen iskola sorsáért aggódó diákokat, szülőket, tanárokat: "Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk!" ( Zsolt. 126, 1-3. )
Ezzel az őszinte, zsoltáros örömmel köszönöm meg a meghívást erre a jeles ünnepségre, köszöntöm kedves mindannyiójukat a Magyar Kormány nevében. Ez az örömteli, felemelő ünnepi együttlét lehetőséget teremt arra, hogy kifejezzem munkájuk iránti elismerésemet, és biztosítsam Önöket az általam vezetett államtitkárság és a magam személyes együttműködési készségéről és elkötelezettségéről, a zsámbéki Premontrei Iskola közössége mindig számíthat rám. Egyben örömmel mondom, hogy a Zsoltár optimizmusa nem csak az ünnepségnek szól, és nem is csupán örök keresztényi reménység, hanem az az öröm is, hogy bejelenthetem: ebben az iskolában hosszú távon is a premontrei szellemiségen, mint fundamentumon alapuló iskola fog működni, mivel az iskola ügye a mai nap aláírt szándéknyilatkozattal alapjaiban rendeződött és az iskola működése megingathatatlan jogalapon nyugszik.
Fülembe csengenek a költő, Reményik Sándor szavai, aki Trianon tragédiáját követően hittel és népét szerető lelkesedéssel írta: "Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!"
Kereszténység és magyarság, ez két olyan fogalom, kovász, amellyel ha a szándék és a tett megtelik, akkor az maga a minden, de ha a kettő nincs benne a közös akaratban, lehet bármilyen jó ötlet, tudományosan megalapozott elképzelés, tőkeerős vállalkozás: nem fog történni semmi maradandó, hisz hiányzik a fundamentum.

Az elmúlt 50 évben - kétszer 4 éves levegővételi lehetőséget kivéve - olyan Egyház és emberellenes kort éltünk, amikor az ország vezetői tudatosan azt akarták, hogy szűnjön meg a keresztényégre és magyarságra, e két eszme fundamentumára alapozott építmény, amelyet úgy hívnak, hogy magyar Haza. Ezen korszakokat az jellemezte, hogy bezárták az iskolákat, büntették azokat a tanárokat és diákokat, akik nem fordítottak hátat az örök értékeknek és mertek ezek szerint élni.
Azonban az igaz értékeket senki sem tudja tönkre tenni, legyen bármilyen vad és elszánt is gyűlölete, nem tudja tönkre tenni azt, amit nemzedékek hittel a szívükben és Isten gondviselésének tudatában felépítettek. évszázados hagyománnyal és tapasztalattal bír a katolikus iskolarendszer, és a sok-sok próba, megpróbáltatás ellenére - "Teher alatt nő a pálma!"– mégis mindig volt magyar katolikus újrakezdés és katolikus nemzetépítés hitben, szeretetben és reménységben a jövendő nemzedékek javára. A magyar jövendő rossz akaróinak célja a visszájára fordult, hisz minden támadás csak megerősítette a nemzet érdekében való elkötelezettséget.
Az Önök iskolájának története is azt példázza, hogy hiába volt ateista diktatúra, elnyomás, a szerzetesrendek és az iskolák bezárása, hisz Isten a történelem Ura, aki új ajtókat nyit előttünk! Új időt, amelyben szükség van újra a fundamentumra, és nem lehet palackba zárni az örök értékeket. Aztán e falak közötti oktatás története is példázza, hogy természeti csapás, vagy épp egyesek mohósága, gazdasági céljai se állhatnak az isteni gondviselés útjába, hisz ma épp egy újabb tanévet nyitunk meg itt, és egy újabb generáció érkezik ide, akik pár év múlva Istent és Hazájukat szerető és azért áldozatott vállalni képes emberként kimenve, innen lépnek a nagybetűs életbe.
Engedjék meg, hogy ide idézzem közénk Mindszenty József hercegprímás urat, aki egy 1974-ben készült magáninterjúban a következőket üzente a mai magyar ifjúságnak:
"- A jövővel kapcsolatban megkérdezem a Prímástól, hogy ha most azt kérnék tőle, hogy adjon át egy üzenetet a 2000-es év magyar ifjúságának, akkor mit üzenne?
"Ne felejtsék el történelmünket, okuljanak belőle és ragaszkodjanak őseink hitéhez és őseink értékes hagyományaihoz. A fa gyökér nélkül nem állhat. Ha gyökere elpusztul, a fának vége. A magyar fa gyökerei a történelmi értékeink, ősi, szép és másoktól megkülönböztető hagyományainkból táplálkoznak. Ápolja a 2000-es évek magyar ifjúsága ezeket a gyökereket. Ápolja és védje még akkor is, ha fagyos a föld magyarság telében. Ha majd eljön a magyar tavasz, a fa ismét rügyezni kezd, kivirágzik és lombjai madártól fognak visszhangozni. A rügy, a virág és a jövő magyarsága csak akkor hozhat egészséges gyümölcsöt, ha a fa gyökereit istenhittel ápolják. Ezt üzenem a 2000-es évek magyar ifjúságának, és kérlek, hogyha Isten segítségével megéred, közvetítsd ezt az üzenetet feléjük."

Hisszük, hogy újra eljött annak az ideje, hogy a katolikus egyháznak és szerzetesrendeknek ez a hagyománya – a múlt századdal ellentétben – olyan alap és erőforrás legyen, amelyet a kormány, a társadalom és az egész nemzet őszinte partnerként igényelni, befogadni és támogatni fog. Olyan alapról és erőforrásról beszélünk tehát, mely által a közjót együtt munkálhatjuk, a nemzeti megmaradást, jövőt és építést együtt szolgálhatjuk!
Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Tisztelettel tekintünk a "nemzet napszámosaira", iskoláink tanáraira, hiszen ők azok, akik a legnagyobb kincsünket, a gyermeket készítik fel a jövendőre, és arra hivatottak, hogy olyan tudással vértezzék fel a diákokat, melynek birtokában munkájukkal a nemzet javát tudják szolgálni. Hisszük, hogy felkészültek, bölcsek és elkötelezettek. Ennek jegyében a Parlament eltörölte a pedagógusok munkáját korlátozó évismétlés tilalmát és a szöveges értékelés kötelezettségét. Az óvodai nevelés alapprogramjából töröltük azt a sokak számára megbotránkoztató passzust, amely tiltaná a gyermek nemi meghatározottságának tudatosítását az óvodai nevelésben. Új közoktatási törvényt és egy új nemzeti alaptantervet tartunk szükségesnek, amely nem csak a készségek és képességek fejlesztését hangsúlyozza, hanem – miközben a nemzeti műveltség minimumának ismeretanyagát igyekszik átadni – hangsúlyt fektet a felnövekvő generációk értékközpontú nevelésére is. Azaz újra magyar iskolákat akarunk, ahonnan magyarságukra büszke, hazaszerető, kiválóan képzett és lélekben egészséges magyar fiatalok kerülnek ki, és e kormányzati munka csak akkor lehet sikeres, ha élvezzük azon iskolák bizalmát, melyek eddig is ezen az úton álltak és bátorítanak, segítenek minket! Köszönjük, hogy a jövő oldalán állnak és számíthat Önökre a magyar ifjúság!
Tisztelet Hallgatóim! Kedves Testvérek!
Továbbá a politikai és erkölcsi támogatás mellett biztosítom Önöket arról is, hogy - országunk teherbíró képességének megfelelően - határokon innen és túl a kormányzati intézkedéseink, döntéseink a nemzeti keresztyén értékrend melletti elkötelezettségünkkel összhangban lesznek. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél hamarabb "akadálymentesítsük" az egyházainkat és egyházi intézményeinket. Azaz a lehető leggyorsabban meg kell szüntetnünk az elmúlt nyolc évben, a szocialista kormányok által megvalósított egyházellenes, rendkívül káros, romboló intézkedéseket, biztosítanunk kell az egyházak és intézményeik számára az egyenlő bánásmódot és lehetőséget minden területen.

Rendkívüli feladattal állunk szemben, de hittel, reménységgel, összefogással és nemzeti elkötelezettséggel bizonyára sikerülni fog. Újjáépítjük az országot, a nemzetet, iskoláinkat, családjainkat, ám ezt csak Isten előtti alázattal, Isten gondviselő szeretetében bízva és az ő áldásával végezhetjük el.
Végezetül Pázmány Péter bíboros – prímást, a katolikus iskolarendszer egyik nagy építőjét idézem: "Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.". Úgy gondolom ezen iskola körüli összefogás is erről a szemléletről tanúskodik, hisz sok ember közös akaratából a cselekvő szeretet egységet formált, és ez a közös aggódás és jó szándék alapozhatta meg, hogy a diákságnak nem új iskolát kell keresnie, hanem itt egy csodálatos ünnepségen adnak hálát az új tanévért, imádkoznak a közösségért, egymásért, tanáraikért, ezek azok a pillanatok, amikért megéri áldozatot hozni. Ez a fajta szeretetteljes összefogás az, ami előreviheti az országot, és közös célok felé vihetik a közösségeket.
A mai tanévnyitó is megerősített abban, hogy a katolikus egyházi oktatás katedrálisa, hasonlóan a többi keresztény egyház oktatásának építményeihez, ma is áll és betölti a maga nemzetépítő – jövőt formáló szerepét. Köszönöm, hogy itt vannak, kitartanak az iskola és a keresztény eszmények mellett és egyben köszönöm mindenkinek a segítségét, nyitottságát, hisz csak az összefogás gyümölcseként örülhetünk ma itt együtt. Isten áldja munkájukat és kívánom, hogy a mai nap ünnepe sokszorozza meg erejüket!
Köszönöm, hogy meghallgattak.